A világsiker elől zárta el Csontváry képeit a kommunizmus
4 perc
2020.02.13. 17:00
„Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak” – jegyezte meg Picasso Csontváryról egy 1949-es párizsi kiállításon. A közelmúltban két új monográfia is felidézte az akkori Szajna-parti bemutatkozás történetét.
A vakszerencse, pontosabban egy Műterem kiadó! felirat vezette 1919 októberében a fiatal Gerlóczy Gedeon építészt a Hadik kávéház épületének padlásszintjére, a néhány hónappal korábban elhunyt Csontváry Kosztka Tivadar elárvult műhelyébe. Épp jókor. A kocsiponyvának eladni kívánt festményeket még megvásárolhatta az azokra ácsingózó fuvarosok elől, és ezzel megmentette a festő páratlan életművét. Ettől kezdve küldetésévé vált Csontváry elismertetése, aminek első, legfontosabb epizódjára, a hagyaték első külföldi bemutatására Párizsban került sor.
Az első kiállítás 1948. december 20-án nyílt meg a Károlyi Mihály vezette párizsi magyar nagykövetségen, a második 1949. március 25-én a Musée National d'Art Moderne-ben. A szervezésükben jelentős szerepet vállalt Szabó Zoltán, az 1947-ben párizsi magyar kultúrattasévá kinevezett falukutató író. Ő a követség néhány használaton kívüli helyiségéből éppen akkor hozta létre a Foyer Culturelt, a magyar kultúra népszerűsítésére szánt kiállítóteret, amelynek nyitóeseménye Csontváry és Derkovits műveinek bemutatója volt. A tárlaton öt monumentális és nyolc kisebb méretű festmény, valamint tíz szénrajz szerepelt Csontvárytól, mellettük pedig Derkovits Dózsa-metszetsorozata. A megnyitóra a francia szellemi élet jeles képviselőit is elhívták.
Láttam, amint Éluard, a kitűnő költő elmerülve nézte Csontváry misztikus cédrusát, hallottam a képzőművészeti kritikusok elragadtatott nyilatkozatait Csontváry Panaszfala előtt
– idéz egy névtelen külügyi jelentést Tokaji Nagy Erzsébet és Szádeczky-Kardoss Zsófia 2018-as Szabó Zoltán-monográfiája.