Az én hetem: Ez nem Krusovszky Dénes hete volt, és nem csak az Index miatt
5 perc
2020.07.26. 18:20
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Krusovszky Dénes a következő szavakból kellett ihletet merítenie: felmondás, libernyákok, hugi, mélypont, remény.
Felmondás (Az Index mintegy hetven munkatársa mondott fel pénteken, miután a lap kiadója a hét elején menesztette Dull Szabolcs főszerkesztőt. A lap sorsa kiszámíthatatlan)
Libernyákok (Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában így írta le, miként bírta a maratoni vitákat a brüsszeli EU-csúcson: „Keveset aludt azokban a napokban, de volt katona, meg a fél életét edzőtáborokban és öltözőkben töltötte, hozzá van szokva. „De ezeket a libernyákokat, akikkel vitatkoznom kellett, elviszem a hátamon.”)
Hugi (Jókora botrány lett az Egyesült Államokban abból, hogy Donald Trump és környezete ellenkezése dacára megjelent az elnök unokahúgának könyve, amelyben arról ír, hogyan hozta létre a családja „a világ legveszélyesebb emberét”.)
Mélypont (A kétezres években sosem jelentkeztek ennyire kevesen a felsőoktatásba, mint idén. A csütörtökön közétett ponthatáron alapján a felvételizők háromnegyedét vették fel)
Remény (Biztonságosnak és hatékonynak tűnik az Oxfordi Egyetem és az AstraZeneca gyógyszergyártó által fejlesztett koronavírus-vakcina)
Ez nem az én hetem volt, többféle értelemben sem. Ráadásul így, a végén még valami patetikus melankólia is megszállt, vagy nem tudom mi az ördög, mindenesetre van bennem némi késztetés, hogy egyfelől többesszámban, másfelől operai tónusban szólaljak meg. Magyarul, hogy olyanokat mondjak, ez nem a mi hetünk volt, mindannyiunké, magyar polgároké, akik így meg úgy vagyunk ezzel meg amazzal. De a franc essen az emelkedettségbe, egészen egyszerűen ez egy kibaszott rossz hét volt kedves libernyák és szalonnáci barátaim!
Hosszasan lehetne és kellene is értekezni arról, ami az Indexszel történt. Ezt nyilván megteszik mások (is), ha már meg nem tették (ha lehet, ajánlom például Tamás Gáspár Miklós rövid dolgozatát az ügyben).
Azt, ami a legnagyobb online hírportál szétverésével a magyar sajtófogyasztók és -előállítók nyakába zúdul, különben is évekig fogjuk még nyögni így vagy úgy.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem egy efféle felmondás volt az, amit a hatalom – amely persze irányítani igyekezett az egész ügyet néhány megtévesztett jobbra érdemes, illetve jópár gerinctelen sunyi alakon keresztül – látni szeretett volna.