Az én hetem: Lackfi János megpróbálja megmenteni a menthetetlent
9 perc
2020.07.05. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Lackfi Jánosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: művészet, erőből, tenger, ítélet, mikrorejtély.
Művészet (Harmadik lett és az Európa Ligában indul a felcsúti Puskás Akadémia. Mindeközben kiesett az NB I-ből a Debrecen. Orbán Viktorról amúgy a héten kiderült: ő a művészet kategóriába sorolja a focit. "Mi úgy értjük a magyar futballt, hogy az alapvetően zseniális megsejtések és ihletettségek története - fejtette ki.")
Erőből (A kormánytöbbség minden tiltakozást figyelmen kívül hagyott, és elfogadta a költségvetést, az Színház- és Filmművészeti Egyetem független működését felszámoló átalakítását stb.)
Tenger (Noha a magyar ember börtönbe zárva érzi magát, ha egy évben nem látja a tengert, a járvány miatt most ne oda menjen, hanem a Balatonra – mondta a közrádióban Orbán Viktor. A gondolatmenet alapján a magyarok többsége akkor is börtönben érezheti magát, amikor nincs járvány, ezt lehet megtudni az utazási szokásokról a statisztikákból.)
Ítélet (Hatalmas felháborodást váltott ki a Kaleta Gábor volt nagykövet ügyében hozott ítélet, amely 19 ezer pedofil kép tárolásáért mindössze felfüggesztett elzárásra és 540 ezer forint büntetésre ítélte a bűnbánónak mutatkozó exdiplomatát. A bíróság szerint az ügyészi indítvánnyal összhangban döntöttek.)
Mikrorejtély (Pár napig a magyar politikatörténet egyik legérdekesebb mikrorejtélyének tűnt, miért is mondott le Balatonszemes fideszes polgármestere. Ő csak általánosságban beszélt az őt ért támadásokról, azóta kiderült, hogy egy önkormányzati cég elbocsátott vezetőjével kerülhetett összetűzésbe.)
VASTAG ARANYLÁNC, MINT A KAROM
Meg lehet menteni azt, akit nem lehet megmenteni?
Zolika hol itt, hol ott bukkant fel kapucnis, fekete melegítőjében, ezt hordta nyárban, ebben vacogott, ha tél volt. Szeme villogott csak ki belőle, meg az arca derengett, ha megszívta a cigijét.
Körülötte eszement sistergéssel villództak a csillagok, szekereztek a csuromvér felhők, apró lyukakból előbújva brutális reszelést csaptak a tücskök, hangyák hurcolták és fejték a cukrosat pisáló levéltetveket, kismacska játszott egy szélcibálta ággal. Zolikát hullára nem izgatták a természeti jelenségek, teljesen hidegen hagyta a kozmikus biológiaóra. Széttaposta a hangyát vagy a tücsköt, kővel dobálta a cicát, mert kicsi és puha és idegesítő, ő pedig nagy és ideges, és különben is, miért legyen jó egy állatnak, ha őt folyton kővel dobálja az élet. Rohadt élet. Ha felnézett az égre, csulázott egyet, ha jegesen szikráztak a csillagok, válla közé sunyta le a fejét, hátha úgy nem fázik, igyekezett minél kisebb támadási felületet adni a fagynak.
Aki a hegyben él egy felpattintott lakókocsiban, az nem a világ szépségét csodálja, inkább valami tuti anyagra próbál szert tenni, ami elrepíti holnapig. Marianna nővértől kaptak egy propánbután-főzőt, égették szépen, amíg csak tudták, ez volt a fűtés is, ez volt minden. Aztán kifogyott a palack, miből vettek volna újat, lebattyogtak a benzinkútra, Mazsi szóval tartotta a kutas csávót, együtt bagóztak, míg Zolika leverte a lakatot a gázpalackok ketrecéről, és meglépett egy telivel, mocsok nehéz egy ilyen cuccos, és még lopakodjon is vele az ember.
A kútra többet nem mehettek, ipari kamerák vannak, és a Pinyó-gyerek, aki a tulaj, megüzente nekik Hegyi Jóskával, hogy agyon lesznek verve, ha nem vigyáznak, jól ég ám egy lakókocsi, ha okosan alágyújtanak, meg ne próbálkozzanak még egy palackkal! A Pinyó-gyereket mindenki ismeri a nagy Audjáról meg a kopasz kerek fejéről, felújított fullosra egy parasztházat az Alsó-utcában, folyton Adidas-melegítőben flexel, az after shave-jét két kilométerről megéreznéd egy szeméttelepen is.
Hegyi Jóska volt a legmegbízhatóbb közlekedőedény az egész dűlőben. Dűlő volt maga a pasas is, a folyamatos tütükélés olyan szép féloldalasra kivízszintezte az egyensúlyérzékét, hogy öröm volt nézni. Amelyik oldalon a demizsont lóbálta, az mindig közelebb hajolt a talajhoz, mintha Földanyácska szívére dűlve próbálná értelmezni a tücskök morzejeleit. Részegítő egy tücsökszó verte fel a határt, fürdeni lehetett benne, fejest ugrani belé, de az itteniek másféle mámorral csapatták. Miért volt ebben az évben annyi tücsök? Úgy telefurkálták az agyagos talajt, mintha géppuskával szántotta volna fel valaki. Valami nagy zenei támogatást osztottak itt szét, mind úgy húzta, mintha ösztöndíjat kapna érte. Ez ám a művészet, nem a foci, tele megsejtésekkel és ihletetettségekkel, dünnyögte Hegyi Jóska, aki állandó ingajáratban volt az otthon és a pince közt.