Egy jó útra tért neonáci visszaemlékezései – 4. rész, „A gyűlölet nyara”

Teljes figyelmemmel a bőrfejű-tevékenységek felé fordultam. Bemasíroztam a Blue Island-i postahivatalba, kitöltöttem egy dokumentumot, befizettem húsz dolcsit, és béreltem egy postafiókot a Romantic Violence immár nem használt tárolója mellett. Azonnal levelezni kezdtem az ország bőrfejűivel. A világháló akkoriban még nem létezett, de azért némi leleménnyel és munkával ki tudtad építeni a magad hálózatát.

Tudtam, hogy ha vezető akarok lenni, kezdeményezőnek kell mutatkoznom, és vállalkozóként eladnom magam. Találékonynak kell lennem. Szétválogattam az idősebb bőrfejűektől kapott röplapokat, lefénymásoltam őket a helyi kisboltban, aztán elpostáztam a világ túlsó végére. A borítékban mindig elhelyeztem egy kézzel írt jegyzetet is, amelyben arra kértem a címzettet, hogy miután elolvasta, adja tovább a szöveget, remélve, hogy a lánc a végtelenségig folytatódhat.

Az első leveleim tartalmazták Clark bőrfejűekről szóló egyik első írásának másolatát. Kivágtam a cikket Tom Metzger, a Fehér Árja ellenállás egyik vezetője csapatának írt hírleveléből:

Mily gyötrelmesen csikorgattuk a fogunkat! Törött végtagokkal, tehetetlenül néztük, ahogy a bestia eljárja haláltáncát a gyermekeinken, és halomba hordja a testüket. Mily kétségbeesetten kiáltottunk segítségért, bosszúért, életért! Könyörgésünk mégis éveken át válasz nélkül maradt, míg végre megérkezett: a megváltás terve, a megváltás reménye – harcos bőrfejűekké váltunk!

A beérkező leveleknek köszönhetően további fehérpárti szervezetek címét tudtam meg, amelyeket aztán felvettem a levelezőlistámra. Ku Klux-Klan. Amerikai Náci Párt. Árja Nemzetek. Amerikai Front. A Teremtő Temploma. Nemzeti Szövetség.