A hírhedt terrorista, Carlos NDK-s vendéglátóinak a haja szála sem görbül – 1990. július 11.
Ahol a német megszállás alatt hét Gorbacsov halt meg, oda hívta Gorbacsov vendégségbe Kohlt, és a barátkozás jól sült el. A német egyesítéshez vezető utat felidéző "Eljött a paradicsom" sorozatunk következő epizódja.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1990. július 11. – Barátok közt 3.
Az NDK belügyminisztere megerősítette, hogy bizonyítani tudja: az NDK-ban a legmagasabb szinten támogatták a nyugatnémet és palesztin terroristákat. Peter-Michael Diestel mindenesetre hozzáfűzte, hogy Erich Honecker büntetőjogi felelősségre vonása nem lenne egyszerű. Ami viszont a főbűnösnek látszó államvédelmi minisztert, Mielkét illeti, hadd tegyem hozzá, hogy vele sem igen történhet semmi, mert úgy hírlik, hogy az öreg politikus már nem beszámítható.
Úgy látszik, a három főszereplő a hírhedt Carlos, valamint Abu Hiszám és Abu Daud. A mostani belügyminiszter nem kevesebbet állít, mint hogy Carlost és társait az NDK államvédelme tartotta ellenőrzése alatt. NDK-beli tartózkodásuk célja az lett volna, hogy különleges táborokban kiképezzék őket, valamint hogy Berlinben ápolják kapcsolataikat az arab nagykövetségekkel és a palesztinai felszabadítási szervezettel.
Közben a nyugatnémet újságírók is nyomoznak. Az ARD televízió tegnap esti magazinműsorában azt adták hírül, hogy a nyugatnémet hírszerzés is ludas azoknak a nyugatnémet terroristáknak az ügyében, akik nemrég kerültek elő az NDK-ban. Állítólag a nyugatnémet titkosszolgálat már öt évvel ezelőtt pontosan tudta, kik és hol rejtőznek az NDK-ban, mégsem tett semmit. Azt persze nem tudni, hogy szakmai mulasztásról volt-e szó, vagy éppenséggel arról, hogy a nyugatnémet titkosszolgálat addig volt nyugodt, míg a terroristák szigorú ellenőrzés alatt az NDK-ban nyugton voltak.