Megdobálták a szovjet katonákat, de ők nem lőttek vissza – 1990. július 4.
7 perc
2020.07.04. 15:00
Megvolt ez első bankrablás, elkezdték vásárolni a videómagnókat, de ami a nagy dolog: készülnek az NDK-ipar kiárusítására. Kapitalizmus a valutaunió után.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1990. július 4. – Állami áruház
Az NDK teljes állami iparát két éven belül magánkézbe adják – leszámítva azokat az üzemeket, amelyeket egyszerűen be kell zárni. Kinevezése után két órával erről számolt be az újságíróknak Detlev Rohwedder, az új vagyonkezelő hivatal vezetője, aki történetesen egy nyugatnémet nagyvállalat főnöke is egyben. A vagyonkezelőség igazgatótanácsában további hét nyugatnémet nagyiparos foglal helyet, ezenkívül keletnémet gazdasági szakemberek és a berlini parlament képviselői jutnak szóhoz a népi vállalatok államosításakor.
A dolgot úgy szervezik meg, hogy az eddig állami kézben lévő ipart és mezőgazdaságot négy vagyonkezelő részvénytársaság között osztják fel. Ezek azonban nem viselkedhetnek úgy, mintha a rossz emlékű korábbi minisztériumok utódai lennének. A keletnémet újságírók egyebek között azt firtatták, hogyan fogják megállapítani az üzemek vételárát, amikor a tőkebefektetők nyilván elsősorban nyugatnémetek és a vagyonkezelőségben is nyugatnémet gyárosok ülnek. Az újdonsült elnök azt ígérte, hogy pártatlanok lesznek.
1990. július 5. – Fegyvereltétel
A keletnémeteknek még legalább négy évig együtt kell élniük az itt állomásozó szovjet csapatokkal, de az is lehet, hogy öt-hat évről lesz szó. Ezt tárta délelőtt a parlamentben a képviselők és az ország nyilvánossága elé Rainer Eppelmann leszerelési és védelmi miniszter. Azt mondta, hogy ha Gorbacsov még ma aláírna egy csapatkivonási egyezményt, és a vonatok éjjel-nappal mennének kelet felé, akkor is legalább négy évig tartana a csapatkivonás.
A miniszter a maga diplomatikus módján érzékeltette, hogy eddig ismeretlen feszültségek terhelik a keletnémet-szovjet viszonyt. Immár tüntetés is volt, keletnémet polgárok kövekkel és üvegekkel dobáltak meg szovjet katonákat, és mint Eppelmann mondta, csak azért nem lett nagyobb baj, mert a szovjet tisztek előrelátóan elvették a fegyvert a katonáktól.