A Monty Python műhelytitkai: isteni humor volt a Brian név kitalálása

Miként emlékezzünk a most elhunyt Terry Jonesra, társára és barátjára a Monty Python-csoportban? Egy walesi dinamó, aki a filmjeiket rendezte, aki történelemkönyveket írt, vagy a kontrollálhatatlan bajkeverő, akit úgy kellett kimentenie a nácik elől egy német sörsátorban?

Ez bizony mind ő volt. Csodálatos keveréke ezeknek a tulajdonságoknak, a Messiás, de a nagyon haszontalan fiú is. 1963-ban találkoztunk, és egész felnőttéletünkben barátok voltunk. Terry halála tragikus, de az utóbbi két évben már nem nagyon volt velünk. Minél idősebb lett, annál kedvesebbé is vált, sajnáltuk is nagyon, amikor elkezdte elveszíteni a memóriáját. Ez akkortájt történt, amikor újra összeálltunk a londoni O2 Arénában, és ezért különböző eszközökkel segítettünk neki a fellépésben.

Terry Jones halálhíre:

A halálnak van egy sajátos Monty Python-os megközelítése? Hiszen az önéletrajzának utolsó fejezete elég filozofikus, és részben az elmúlásról szól, felsorolja az elhunyt barátait. Ahogyan John Cleese mostani turnéjának címe is az, hogy Az utolsó alkalom, hogy láss, mielőtt meghalok (Last Time to See Me Before I Die).

Remélem, hogy van. Valaki azt mondta, hogy minden dalomban szerepel a halál szó. Amire én azt válaszoltam, az Ülj az arcomra (Sit on My Face) címűben biztosan nem. A halál és a komédia mindig is összefüggött, elég arra gondolni, amikor Hamlet Yorick koponyájával beszélget, a halál kigúnyolja az élőt. A komédia egyik feladata arra emlékeztetni, hogy most ugyan élsz, de ez nem tart örökké, ideje hát jól választani a dolgaidban.

Sit on My Face:

A Monty Python megreformálta a humort, színesítette az angol szókincset, és világszerte idézik, ez alighanem elégedettséget ad.