A trianoni békeszerződéssel megszületett az irredenta Magyarország

Magyarország kapott hat és fél óra haladékot. Június 3-án a lapok még úgy tudták, hogy Benárd Ágost népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, az aláírásra kijelölt páriák, vagy ahogy a Kis Újság titulálta őket: „a nemzetgyilkos béke funerátorai” másnap délelőtt tízkor írják alá a békeszerződést. Erre azonban csak délután fél ötkor került sor, pedig a tiltakozó megmozdulások egy részét már beidőzítették tízre.

Nem csak Trianonban érezhették magukat megalázva a világháború vesztesei

A németek jelképes megleckéztetésében kiélték bosszúvágyukat a franciák, a Párizs-környéki békék többi aláírási ceremóniája - köztük a trianoni - inkább egyforma szenvtelenségével tűnt ki. A nagyhatalmak vezetői a versailles-i aláírás után még ünnepeltek is, a másik négy szerződéskötést viszont néhány perc alatt elintézték.

„Két fekete néma nap...” – e cím alatt foglalta össze a Magyarország június 4-i száma mindazt, amivel Magyarország június 3-án és 4-én a békeszerződés megkötését fogadta. Az első „fekete nap” éppen Úrnapja volt, az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. „Úrnapján sok millió magyar szív felzokog, sok millió magyar kéz ökölbe szorul. Magyarország Úrnapján a keresztre feszített igazság képét mutatja fel.” (Magyarország, 1920. június 4.)

Arcanum

A Kis Újság (1920. június 5.) vezércikke (illusztrációja a fenti nyitókép – forrás: Arcanum) is ebben a szellemben íródott: „Az ezeréves Magyarországot a mai napon sziklasírba helyezték a versaillesi Trianon-palotában, akárcsak egykor Jeruzsálemben Jézus Krisztust. Csodálatos találkozása a világtörténelmi eseményeknek, hogy

az Üdvözítő is pénteki napon halt meg, épp úgy, mint most Magyarország, de a sírból, melynél római zsoldosok álltak őrt, az emberiség Megváltója harmadnapra föltámadott.”

Magyarország és Jézus igazsága tehát egylényegű, abból pedig következik, hogy akik Jézus igazságát nem vallják, vagyis nem keresztények, azok Magyarország keresztrefeszítőivel egylényegűek: „A hitetlenség, a vallástatanság, az erköicsi mételyek még a levegőben úszó ökör-nyálainak elűzésénél ma az úrnapi körmenetnek, az Isten hitvallásának fokozottabb jelentősége van, ma inkább mint valaha, amikor a kormányhatóságilag feloszlatott szabadkőműves páholyok irattárából újra felénk csap a mérges gőzök illata: az istentagadás és nemzetromlás boszorkánykonyhájának minden penetiáns bűze./.../ ...az isteni kéz ma a régi, a csorbítatlan, a történelmi Magyarország határaira mutat s az orvvul elrablott földrészeket, azokon még a legutolsó kis galagonya bokor képét is beleedzve a lelkünkbe, — hitet, erőt, kitartást, feltámadást parancsol, mert amint Ő él és uralkodik földek és óceánok fölött, aminthogy igaz, hogy van egy élő Isten, úgy igaz az is, hogy a trianoni kéjkonyok dacára is volt, van és lesz magyar haza!” (Magyar Jövő, 1920. június 3.)

Az idézett vezércikk alá „A zsidókérdés a Házban” című nemzetgyűlési tudósítást tördelték. Magától értetődött, hogy egy ilyen napon

„az ülést a legkézenfekvőbb magyar probléma: a zsidókérdés uralta”.

Arcanum

Trianon a keresztény-nemzeti kurzus Magyarországán szakrális értelmezést kapott. Magyarország volt Jézus a kereszten, a keresztre feszítői pedig – hát, akik a Jézust is...