A magyar irodalom két ikonikus alakját sokáig összekeverték, aztán összetéveszthetetlenek lettek

„Huszonegy-huszonkét éves lehettem, amikor irodalmi körökben híre terjedt, hogy Ignotusnak van egy trotli fia, aki azt hiszi, neki is írnia kell.”

A Nyugatot alapító, s a „zseni Ady Endre” verselését a kezdettől poétikai és nemzeti teljesítményként említő „nagy” Ignotus iróniára és öngúnyra hajlamos fiacskája fogalmazott így 1947-ben, amikor a Haladás című hetilapban szemtelenül ifjan, 46 évesen egyfajta memoársorozatba kezdett. Kétségtelen, hogy a Csipkerózsa című emlékezésfolyam nem szabályos önéletrajz volt. A Szép Szó című folyóiratot József Attilával közösen alapító Ignotus Pál írását a kortársak és az utókori irodalmárok olvas(hat)ták vitairatként, merthogy a „kis” Ignotus karcos szavakkal tiltakozott az ellen, hogy a hatalomra törő kommunista párt kisajátítsa és „tántoríthatatlan bolsevik költővé” fokozza le korábbi szerkesztőtársát.