Műholdas tévé 1945-ben: valakinek odafönt cserélgetni kellett volna a rádiócsöveket

Akinek Arthur C. Clarke pályájáról azt jut eszébe, hogy az ő regényéből készült minden idők egyik legsikeresebb sci-fi mozija, a 2001: Űrodüsszeia, az nem téved (a nyitóképen Clarke 1965-ben, a film egyik díszletével / The Arthur C. Clarke Foundation).

De van igazi Clarke-pálya is:

ez az egyik hivatalos neve a geostacionárius pályának, vagyis annak a körívnek, amelyen – a Föld forgásához igazított sebességgel – úgy keringenek a távközlési műholdak, hogy lentről nézve állni látszanak. Nem ő volt ugyan az első, akiben ez a gondolat fölvetődött, mégis az ő 1945-ös cikkének volt a legnagyobb hatása.

A megtisztelő névadással a Nemzetközi Csillagászati Unió azt a jóstehetséget is díjazta, amellyel Clarke alaposan kitűnik az amúgy is fékezhetetlen fantáziájú sci-fi szerzők és jövőkutatók közül. Az angol szerző és tudós félelmetes pontossággal és évtizedekkel korábban megjósolta a GPS-t, a mobiltelefont és az internetet is. Komoly fegyverténye a távközlési műholdak leírása, aminek épp most van a 75. évfordulója, és nem hagyhatjuk, hogy elsikkadjon a másképp fontos 1945-ös jubileumok árnyékában.