Az én hetem: Karafiáth Orsolya "nagymagyar" akart lenni, de lepisszegték
5 perc
2020.05.10. 18:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Karafiáth Orsolyának a következő szavakból kellett ihletet merítenie: nagymagyar, szétbeszélés, diplomata-útlevél, tankönyvi, összefogás.
Nagymagyar (Orbán Viktor e héten egy Nagy-Magyarországot kiemelő földgömböt ábrázoló fotóval kívánt sok szerencsét a történelemből érettségizőknek. A gesztus több szomszédos országban is felháborodást váltott ki.)
Szétbeszélés (Gulyás Gergely miniszter lényegében meghazudtolta Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőt, amikor közölte: szó sincs arról, hogy a budapestiek ne utazhatnának el a vidéki nyaralóikba.)
Diplomata-útlevél (Dzsudzsák Balázs diplomata-útlevelet kapott a külügyminisztériumtól, hogy így térhessen haza Magyarországra a járvány miatt bevezetett korlátozások közepette. Az indoklás szerint a válogatott csapatkapitányának jár ez. Ilyen okmányt kapott a Tiltott Csíki sört gyártó székelyföldi cég vezetője is, erre még nem érkezett magyarázat.))
Tankönyvi (Merkely Béla, a SOTE rektora a hvg.hu-nak adott interjúban, korábban pedig budapesti polgármestereknek úgy fogalmazott: tankönyvi értelemben nincs járvány, de a vírustól tartani kell, a járványveszély fennáll.)
Összefogás (Félig volt csak sikeres a véghajrá a Székely Nemzeti Tanács által indított európai kezdeményezés támogatására. Az utolsó hetekben rengetegen mozdultak meg érte, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt. Az egymillió aláírás össze is jött, de a megkívánt európai földrajzi megoszlás nem.)
Ki vagyok? Ez a délután is pizsamás alak, aki görgeti az üzenőfalát, és szinten aluli vicceken nevet? Aki azon pörög, mi lesz az ebéd, a vacsora, és mit eszik majd másnap reggel, mert ez a maximum, ahová a gondolatai elérnek? Majd miután feleszi a napot - vagy a nap felzabálja őt, este lesz, éjjel, sorozatok, és romantikus filmek, potyognak a könnyei a Kisasszonyokon. Mindenkinek megkérik a kezét, mindenki utazik körbe-körbe a világban, mindenkit körbevesznek, csak azt nem, aki én lettem, beletapadva a kanapéba, lenn, a padlón. Vigaszt keresek a pszichológiában, nyugtatnak is kicsit az üzenőfalon talált cikkek, idézetek: nem baj, készenléti állapotban van az agyunk; nem baj, ha csak a puszta létfenntartás gondolatai töltik ki. Elmosódnak a határaim, és megrémiszt, milyen hamar megtörtént ez. Művész az, aki csak belelebeg a napokba? Hivatalosan nem az, ezt tanulom már egy ideje, bár eddig csak az volt a hasznos, támogatandó művész kritériuma, hogy általa szülessék valami művészeten felüli érték, valami hazafias (ha jól értem), valami népnevelő (ha még jobban), (és amikor már nagyon akarom érteni, akkor robban szét a fejem), nem megy ez nekem, sajnálom. Ám csak meg kell tanulnom mégis, hogy már ez sem elég, termelni is kell, termelő hazafias művészet szükségeltetik, és azt megköszöni az ország!