Rendszerváltók30 – Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában

HVG: Ön élete során foglalkozott már irodalomelmélettel, szociológiával, politikatudománnyal, s most a tömegkommunikáció a kenyere. Elárulná, mit tekint valódi szakterületének?

Hankiss Elemér: Társadalomkutatónak tartom magam. A legjobban az íróasztalomnál vagy a könyvtárban szeretek dolgozni, írni. Az emberek élete és a társadalmi folyamatok elemzése érdekel a legjobban. A tömegkommunikáció: idegen és keserű kenyér.

HVG: Ki beszélte rá a tévéelnöki posztra?

H.E.: Még május elején, a paktum megkötését követően, a két legnagyobb párt vezetői kerestek meg. Én akkor azt mondtam: nem értek hozzá, nem vállalom, s másokat ajánlottam magam helyett. Mindegyiküknek felsoroltam ellenérveimet: a televíziózás nekem nem szakmám: ez a kitérő szakmailag kész öngyilkosság volna; az én életkoromban már be kell seperni a termést, ha van, össze kell foglalni azt, amit az ember tud, nem új fákba vagdosni a fejszét. Végül, de nem utolsósorban azt is elmondtam, hogy szerződésem van az amerikai Stanford Egyetemmel, ahol egyetemi tanárként politikai szociológiát tanítanék.

HVG: S végül kinek a szava döntött?

H.E.: Más és más fogalmazásban mindannyian ugyanazt mondták. Azt, hogy aki évtizedekig ágált a régi ellen, s valami jobbért s újért, az most, amikor végre cselekedni lehet, ne menjen el amerikai egyetemistákat tanítani, a pálmafák alatt, Kaliforniába. Meg hogy a Televízió politikai függetlenségét csak olyanvalaki biztosíthatja, aki nem kötelezte el magát egyik irányba sem.

HVG: Nem hozott, úgymond, „nagy csapatot” magával. De idehozta azt a Bányai Gábort — s mindjárt az ügyvezető igazgatói székbe —, aki nem is oly rég a sárga földig lehordta a TV-t. Ezzel provokálni akarta a tévéseket, vagy a cikk meggyőzte Bányai rátermettségéről?

H.E.: Meg kell vallanom, hogy azt a bizonyos cikket már rég elfelejtettem, amikor Bányai Gáborra esett a választásom. Őt tíz éve ismerem, figyelemmel kísértem, milyen kitűnő munkát végzett a Rádiónál és a Világ című hetilapnál. Kétségtelenül az is mellette szólt, hogy kitűnően ismeri ezt az intézményt. Nyolc évet dolgozott itt; 1982-ben penderítették ki innen.

HVG: Ha már a Világnál tartunk: felesége is ott dolgozott, vagyis ő is szakmabeli. Mennyire képes tanácsaival segíteni önt?

H.E.: Csapdakérdés. Ha azt mondom, nem hallgatok rá, akkor nem mondok igazat, ráadásul meg is sértem őt. Ha azt mondom, hallgatok rá, rám sütik, hogy papucselnök vagyok, a feleségem irányítja a Magyar Televíziót. Ez meg badarság.

HVG: A TV politikailag exponált intézmény volt. Lesz-e nagytakarítás?