Őket kellene megmentenie a kormánynak – az akcióterv első része ehhez kevés

Törpévé zsugorodnak ezekben a hetekben azok a hatalmasságok, akik néhány év alatt több százmilliárd forintos vagyont tudtak felhalmozni: most ők is éppúgy rettegnek egy parányi organizmustól, mint bárki a Földön. És nem csak azért, mert a tőzsdén lenullázódtak. Nyilvánvaló, hogy segítséget nem tőlük lehet várni, hanem az ápolótól a betegágynál, a pénztárostól a boltban – aki akkor is ott ül, ha veszélyben van – vagy a valóban okos vállalkozótól, aki a teljes összeomlás szélén is megtalálja a kiutat.

• Szegények és gazdagok

Ez persze nem jelenti azt, hogy például egy munkára kényszerített ápolónő ne lenne tele aggodalommal.

„Eddig is alárendeltem a családot a munkának – mondja egyikük a HVG-nek –, eddig is bármikor a rendelkezésükre álltam, most viszont érzem, hogy nem dönthetek magam, ráadásul azt sem tudom, mi van, ha kamionos férjem karanténba kerül. Elmehetek táppénzre? Vagy fizetés nélküli szabadságra kell mennem? Vagy vegyem ki a rendes szabadságom? Hiába kérdeztem, nem mondtak semmit, pedig a mi helyzetünkben az anyagiak nagyon számítanak” – teszi hozzá. És hogy a családja hogyan éli meg mindezt? Azt mondja, ezt most nehezebben, hiszen a gyereket is otthon kell tartani. „Fogalmunk sincs, hogyan fogjuk megoldani.

Annak ellenére, hogy azt mondták, ne hívjuk a nagyszülőt, valószínűleg kénytelenek leszünk őt megkérni.”

Mentőápoló védőfelszerelésben az Országos Mentőszolgálat Mohács utcai állomásán /// Mi lesz a családdal?

MTI / Balogh Zoltán

Kétségtelen azonban, hogy milliárdosok esetében is van példa társadalmi szolidaritásra. Csányi Sándor bankvezér és Varga Péter egészségügyi befektető felajánlották járványügyi központnak a budai hegyvidéken működő klinikájukat. Mint Varga mondta, 25 új lélegeztetőgépet vettek egy hazai kereskedőcégtől, és 150 ágyat adtak át az operatív törzsnek. Emellett Csányi Sándor a magánvagyonából is fordít pénzt a járványügyi ellátásra.

De mi történik azokkal, akik hónapról hónapra tengődnek? Nincs tartalékuk, hogy önkéntes karanténban maradhassanak a következő hetekben.

„Aki nyomorban él, annak minden egyes napért meg kell küzdenie. Minden reggel ki találnia, hogyan legyen meleg, és mi legyen a kaja”

– fogalmazza meg sokak dilemmáját egy szociális munkás. Neki soha nem voltak készletei, az ő helyzete igazából nem változik most sem.