Annyira rá vagyunk kattanva a mesterséges intelligenciára, hogy besülhet az egész

A jövő jobb lesz, mint gondolnánk

– üzente Ray Kurzweil pár hónapja a genfi mesterségesintelligencia-konferencia pódiumáról. A Google fejlesztési igazgatójaként dolgozó jövőkutató, feltaláló és író jóslatait illik komolyan venni, hiszen az elmúlt három évtizedben tett technológiai jellegű előrejelzéseinek döntő többsége bejött. Márpedig Kurzweil továbbra is kitart amellett, hogy a gépi intelligencia teljesítménye egy évtized múlva eléri az emberiét, 2045 tájára pedig létrejöhet az a bizonyos szuperintelligencia, amely a technológiai szingularitásnak nevezett állapotba vezet el. Az ekkor megvalósuló elképesztő fejlődés olyan, „ma elképzelhetetlen jelenségeket” tesz majd lehetővé, mint „a biológiai és nem biológiai intelligencia keveredése, a halhatatlan, szoftveralapú emberek” megjelenése.

Az, hogy a szingularitás eljöttét az emberi faj megváltásaként vagy a kontrollálhatatlan Nagy Testvér születéseként s így az emberiség hanyatlásaként értékeli valaki, ma még jórészt vérmérséklet kérdése.

A sajtóban napvilágot látó rengeteg prognózisnak köszönhetően amúgy is jóval több figyelem kíséri az odáig vezető utat, amelynek naponta latolgatják a tudományos, technikai, etikai, adatvédelmi, de legfőképp munkaerőpiaci következményeit. Jellemző és sokakat aggasztó jóslatok szólnak például az automatizáció sosem látott előretöréséről. A McKinsey Global Institute kutatóközpont szerint 2030-ra világszerte 800 millió állást szüntet meg a mesterséges intelligencia (MI), idehaza pedig – ez már a PwC Magyarország jóslata – másfél évtizeden belül 900 ezer munkahelyet „érinthet” ez a tendencia.