Mit kezdenek Matolcsyék a gyenge forinttal?

Egy jegybanknak nem kell bejelentenie, ha a piacon interveniál a nemzeti valuta erősítéséért. Így kommentálták szakértők a HVG-nek azt a vélekedést, hogy a Magyar Nemzeti Bank november végén – feltehetően egy külföldi pénzintézet közreműködésével – beavatkozott, hogy megállítsa a forint gyengülését, azaz forintot vásárolt.

A feltételezések szerint erre az után szánta rá magát, hogy a bankközi devizapiacon már több mint 337 forintot kértek egy euróért, s félő volt, hogy az újabb és újabb történelmi csúcsok áttörése után nem lesz megállás. Néhány nap alatt az árfolyam 330 közelébe jött vissza, ám korántsem biztos, hogy – ha tényleg történt ilyen – elegendő lesz egyetlen intervenció. A dán Saxo Bank például bevette meghökkentő év végi jóslatai közé, hogy jövőre akár 375 forintba kerülhet egy euró.

Mindezt megelőzhette volna az MNB, ha időben szóbeli intervencióval él, azaz bejelenti, hogy bár az évi 3 százalékos infláció fenntartása az elsődleges célja, árfolyamtörekvése pedig nincs, azért van az a határ, ami beavatkozásra készteti. Már csak azért is, mert a forint gyengülése az importárakon keresztül előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül hat az amúgy is gyorsuló ütemben növekvő fogyasztói árakra.

A jól időzített, finom, de egyértelmű szóbeli megnyugtatás elegendő lehetett volna ahhoz, hogy az árfolyam a 325–330-as sávban maradjon – mondják a HVG-nek nyilatkozó elemzők. Ehelyett a jegybank, tűzoltás gyanánt, hivatalosan annyit tett, hogy 50 milliárd forinttal szűkítette a bankközi piacon a likviditást, ami ilyenkor már kevés.

Nő az infláció, Matolcsyék máris máshogy mérnék. De igazuk van?

Ideje megváltoztatni az infláció mérésének módszerét - javasolta a Magyar Nemzeti Bank vezérkara, épp akkor, amikor a forint árfolyama gyengül, és a statisztika egyre nagyobb drágulást mutat. A gondolat egyrészt nem új, másrészt az indoklás egy része biztos, hogy sántít.

Nem lehet a végtelenségig fenntartani Matolcsy György gazdaságélénkítő monetáris politikáját. Még akkor sem, ha a bőséges és olcsó hitelkínálat megágyaz annak a kormányzati célkitűzésnek, hogy a magyar gazdaság legalább két százalékponttal gyorsabb ütemben növekedjen, mint az uniós átlag.

A forint mélyrepülését ugyanis már nem érdemes a gonosz spekulánsok mesterkedéseire fogni, egyre nyilvánvalóbbak az ahhoz vezető lényeges gazdasági okok – hangsúlyozzák a szakértők. Például az, hogy Magyarországon uniós összevetésben páratlan a negatív reálkamat – vagyis az infláció többszörösen elviszi a bankközi kamatokat vagy az állampapírok hozamát, ezt pedig csak a legjobb minősítésű adósoktól szokták elfogadni a befektetők. Közben egyes lakossági államkötvények, például a szuperkötvénynek becézett Magyar Állampapír Plusz hozama kiugróan magas, ami a befektetők számára értelmezhetetlen, ám a spekulánsokat izgalomba hozó kettős kamatrendszert eredményez.

Romlik a folyó nemzetközi fizetési mérleg is, a második negyedévben már negatív volt a szaldója. A gyenge forint miatt ugyan többet keresnek az exportőrök, de a külföldi hátterű cégek haza is utalnak belőle, például osztalék formájában. A külföldi anyavállalattól kapott hitelek kamata pedig – forintban számolva – szintén emelkedik.