Nő az infláció, Matolcsyék máris máshogy mérnék. De igazuk van?

A 2008–2009-es globális válság óta megváltozott az infláció természete. Ennek egyik jellemzője, hogy gyengült az árfolyam és az infláció kapcsolata – állítja egyhangúlag a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György, az alelnök Nagy Márton, a főközgazdász Palotai Dániel és a monetáris politikáért felelős ügyvezető igazgató, Virág Barnabás, akik a minap vázlatszerű írásban elemezték az új idők új fejleményeit.

Lehet, hogy ez a kapcsolat valóban gyengült, de bizonyára nem szűnt meg, erre az elmúlt napokban is akadt bizonyíték. Miközben a magyar – és a román – gazdaság produkálja a legnagyobb inflációt az unióban, a forint a minap újabb mélységi rekordot állított fel, amikor egy euróért 337,27 forintot kellett adni. És bár a lej 4,78 eurós árfolyama is negatív rekord, a román valuta értékvesztése még mindig szerényebb, mint a forinté.

Némi kapcsolat az árfolyam és az infláció között a magyar gazdaság csaknem egy évtizedes adatait vizsgálva is felsejlik. A 2010-es évet bázisnak tekintve a forint körülbelül 20 százalékot gyengült, miközben a fogyasztói árak szintje történetesen 21 százalékkal emelkedett. Összehasonlításképpen: Romániában is közel ekkora volt az infláció, viszont a lej cirka 16 százalékkal értékelődött le.

Együtt mozognak

Meglehet, a forint belső és külső értékvesztése között felrémlő kapcsolat csak véletlen egybeesés. Ám az időszakot kissé szakaszolva mégiscsak azt találjuk, hogy a Bajnai-kormány távozását követő három esztendőben megannyi gazdaságpolitikai hiba, az IMF-fel folytatott pávatánc, a forgalmi adó növelése, az újabb recesszió, majd az azt követő lassú kilábalás zavarai következtében a forint – nagy kilengésekkel – folyamatosan gyengült, nagyjából az inflációval megegyező mértékben.

Az európai defláció 2013 után a belföldi árszintemelkedést is visszafogta, s minő véletlen, akkor a forint árfolyam-ingadozása is csillapodott: a magyar valuta négy éven át ma már meghökkentő stabilitást mutatott. Tavaly viszont 2,9 százalékos inflációt mért a KSH, ugyanakkor az euróval szemben, éves átlagban, 3,1 százalékot vesztett értékéből a forint. Idén a harmadik negyedéves adatok alapján újabb 3,1 százalékot, szintén 2,9 százalékos infláció mellett. Mármint átlagosan, mert egy átmeneti, tavaszi erősödés óta a mai napig közel 7 százalékot gyengült, többet, mint bármelyik regionális riválisának a valutája.

Bár a többi tényezőtől – a globális és a belföldi kereslettől, a nyersanyagárak és a bérköltségek alakulásától, a többé-kevésbé fegyelmezett költségvetési és az ultralaza monetáris politika hatásaitól, sőt a spekulációtól – nem lehet eltekinteni, a legprimitívebb statisztikai adatokból mégiscsak kirajzolódik valamiféle összefüggés az infláció és az árfolyam között. Ha pedig a jegybank konokul kitart amellett, hogy a magyar gazdaság gyors növekedésének a fenntartásához szükség van a forint trendszerű leértékelődésére és a durván mínuszos reálkamatokra, akkor továbbra sem állítja meg a nemzeti valuta lejtmenetét. És az inflációt sem.