Cenzúra: nevezetes herélések és leletmentések az "átkosban"

2 perc

2019.11.25. 13:01

1945-től 1990-ig kérdés volt, hogy barát vagy ellenség a lektor.

„A lektorokat végül is azért alkalmazták, hogy az államot képviseljék az írók ellen.”

Meglehetősen nyersen fogalmazott a lektorok legendájaként is gyakran emlegetett Réz Pál a Bokáig pezsgőben című hangos memoárjában. Aztán, szavait némiképp enyhítve tette hozzá kérdezőjének, Parti Nagy Lajosnak, hogy

az irodalmi cenzorok zöme, jobbik része „átállt az írókhoz”, s a megjelenés érdekében kétfelé is ügyeskedett.

Az írókat arról győzködte, hogy néhány mondat, jelző, verssor kihagyása árán nyomdafestékhez juthatnak a lényegi gondolataik, felfelé pedig azt jelezte, hogy sikerült az alkotókkal elfogadtatni műveik aknátlanítását.

Ugyanerről a procedúráról az 1970-es évek közepén jelentkező, befogadást nehezen nyerő Esterházy Péter viszont ezt jegyezte fel: