A 30 éve leomlott berlini fal még ott van, láthatóan és láthatatlanul is
6 perc
2019.11.09. 06:15
Maradék valójában üzlet és múzeum, de egykori léte tovább kísért, nézhetünk bármilyen statisztikát, szinte mindegyiken éles határ húzódik a volt NDK és NSZK között.
A berlini falra jórészt a turisták – no meg az iskolások – kedvéért van szükség. Azoknak a németeknek, akik az igazi – tűzparancsos, szögesdrótos – fal idején éltek, nincs szükségük a kövekre, nekik a fejükben van a fal.
De erről később. Először a szuvenírfalról, a szimbólumfalról, a műalkotásfalról (A borítókép 1988-ban készült - Fortepan / Urbán Tamás).
A harminc évvel ezelőtti nevezetes falomláskor a fal valójában nem omlott le – ahhoz túl erősre építették. A berlini városi részeken egy méter húsz centi széles, körülbelül három méter magas darabokról volt szó, amelyeket kellő alapozással süllyesztettek a földbe, és egymással párhuzamosan két falat alakítottak ki belőlük. A kettő között húzódott a halálsáv. Mégpedig Nyugat-Berlin körül mintegy 168 kilométer hosszúságban, és annak a nagyobbik része a szó szoros értelmében fal volt, csak kisebb szakaszokon elégedtek meg erős kerítéssel.
Még javában állt tehát a fal, éppen csak elkezdtek további átkelőket nyitni rajta, amikor 1990 januárjában az NDK kormánya megérezte a keresletet, és az első darabok kioperálásával párhuzamosan megbízta az értékesítéssel a Limex építőanyag-külkereskedelmi vállalatot.
Mivel a dupla falból a nyugatinak az arrafelé néző oldalát hivatásos és amatőr festők a legváltozatosabb képekkel pingálták tele, az eladásra szánt első darabokat ezek közül válogatták ki a piacot jól ismerő külkereskedők.