Horn Gábor: A közösségromboló uniós kifizetésekről

Tizenöt év távlatából látszik, hogy a számolatlanul és lényegi ellenőrzés nélkül beömlő pénzek milyen kárt okoztak.

Az uniós források befektetői kockázat és következmény nélkül érkeznek a tagállamba, a pénzekről pedig politikai testületek döntenek – állam, önkormányzatok, intézmények vezetői. Magyarországon ez alapjaiban rengeti meg az egyébként is gyenge piaci viszonyokat. A pénzszerzéshez nem a legjobbnak kell lenni, hanem kapcsolatok kellenek.

Ez persze nem csak az európai pénzekre igaz. A piaci kultúra hiánya a Kádár-korszakhoz hasonlóan most is érződik. A silány hazai kapitalizmus erősödés, tisztulás helyett visszasüllyed a nyolcvanas évek langyos posványába.

Akinek nincsenek magas rangú ismerősei vagy tisztességből nem kíván részt venni a korrupcióban, ellehetetlenül. Ez tovább torzítja a versenyt, hiszen az a vállalkozás, amelyik saját megtakarításból vagy banki hitelekből fejleszt, képtelen lépést tartani az elképesztő mennyiségű pénzhez jutó, beágyazott konkurenciával. Borzongva látom a luxusszálló falán a 2,2 milliárdos vissza nem térítendő támogatásról szóló táblát. Akinek ez nincs, nem szállhat be a buliba.