Varga Zoltán: Büszke vagyok arra, hogy piaci alapon keresem meg a pénzemet
4 perc
2018.09.22. 08:00
„A befektetői munkának a pénz a legfőbb értékmérője, és mert minden fillérért megdolgoztam, miért ne lennék büszke rá?” – mondja az 51 éves, Bonyhádon született vállalkozó, akinek édesapja bányász, édesanyja betanított munkás volt. Gyermekkorától üzletel: tízéves korában kapott húsvéti nyuszijával tenyészetet alapított. A pécsi egyetem közgazdasági karán tanult. Alig száradt meg a tinta a diplomáján, máris bekerült a Budapesti Értéktőzsdére. 1991-ben a Credit Suisse First Boston csábította magához. A cég londoni és New York-i irodáiban is dolgozott. „Amikor a bankház kivonult Magyarországról, kényszervállalkozó lettem” – mondja. Első nagy befektetése a Budapesti Ingatlanfejlesztő Zrt. volt, amiből – tulajdonostársa és atyai jó barátja, Ungár András halála után – épp a válság előtt szállt ki. A Wizz Air fapados légitársaság első magánbefektetője volt, amivel később hatalmasat kaszált. 2004-ben létrehozta a Central Csoportot, amely kezdetben faktoringgal foglalkozott. A legnagyobb dobása 2014-ben volt, amikor megvásárolta a finn Sanoma cég magyarországi leányvállalatát, így övé lett a Nők Lapja, a Best és a Story magazin is. Vett egészségügyi céget, jégkrémgyárat, nemrég a Dabasi Nyomdát, a héten pedig az egyik legnagyobb lengyel tankönyvkiadót, a WSiP-t szerezte meg.
44 milliárd forintos becsült vagyonával a legutóbbi magyar top százas listán a 28. helyen áll. Ennek ellenére alig több a személyes igénye, mint egy átlagos jómódú embernek. „Elektromos BMW-m is van, de ha tehetem, biciklivel járok.” Megjárta az El Camino zarándokutat, többször lefutotta a maratoni távot, teniszezik, biciklizik és sokat olvas. Budai családi házban él. Elvált, egy 22, egy 18 és egy 16 éves gyermekkel büszkélkedik.
HVG: Azt mondják, azért vette meg a Sanomát, hogy bekerüljön a nagyfiúk közé. Az ősszel nyíló, Sas utcai Société Budapesttel belép a divat és a kortárs képzőművészet világába?
Varga Zoltán: Szintlépés ez, de nem a hiúságomnak, hanem Budapestnek tartozom azzal, hogy inspiratív nemzetközi kulturális teret hozzak létre.
HVG: Egyszerű bányászcsaládból származik, meddig tartott a kisebbrendűségi érzés?
V. Z.: Soha nem volt bennem kisebbrendűségi érzés. Viszont volt bizonyítási vágy, bátorság és nagyon erős belső motiváció jót tenni – ezeket otthonról hozom. Ezek hajtanak gyermekkorom óta. És nem csillapodik, amin néha magam is meglepődöm. Sőt ma sokkal több energiát fektetek az üzletbe, mint húsz éve. Sokszor kerültem új közegbe, és mindenhol a teljesítményem volt, ami segített beilleszkedni. A teljesítményt egy idő után mindenütt elismerik.
HVG: Frissdiplomásként a Budapesti Értéktőzsdén találta magát, hogyan csinálta?
V. Z.: Ismeretlenül felhívtam Hardy Ilonát, az akkor még Értékpapír-kereskedelmi Titkárság vezetőjét, hogy segítenék neki; fordítottam, tolmácsoltam, végül én vezettem a kereskedést. Akkor már gyakornokoskodtam német és angol bankokban, és a frankfurti tőzsdén. Azt hiszem, bátor voltam, és látták, hogy keményen dolgozom. Szerencsém is volt, a pályám elején jó emberek fogták a kezem, kezdve Katz Sándor középiskolai matematikatanárommal.
HVG: Rengeteg iparágba fektet be. Soha nem érezte, hogy valahol meg kellene állapodnia?
V. Z.: Soha, rengeteg izgalmat és újdonságot veszítenék az életemből. Ha bevásárolok egy iparágba, annak megtanulom az alapjait, hónapokig vagy évekig részt veszek a mindennapos cégvezetésben is. Ezt a folyamatot nagyon élvezem a mai napig. A befektetéseimnél az is fontos, hogy megismerjem és érdekeltté tegyem a menedzsmentet. De megtapasztaltam azt is, amikor meglopnak. Nem jó érzés. Volt olyan befektetésünk, amivel rossz piacra mentünk be. Ezekből is tanultam.
HVG: Miért döntött például úgy, hogy beszáll a Wizz Airbe, hiszen az újonnan alakult légitársaságok zöme bedől.
V. Z.: Pontosan a 92 százalékuk. Én is Excel-táblázatokat nézek, mint a legtöbb befektető. Azt láttam, hogy Katowicéből – ez volt a cég központja – naponta hat–nyolc busz indul Angliába, kijött a matek, a többit már a megérzésem tette hozzá a döntéshez.
HVG: Az első millióját még egyetemistaként kereste meg a nyolcvanas évek végén. Hogyan?
V. Z.: Egyetemistaként a nyári szünetben újságosként dolgoztam a Balatonnál. Aztán két társammal alapítottunk egy hálózatot, amiben az utolsó nyárra már nyolcvan diáktársunk dolgozott.
HVG: Bár előkelő helyen szerepel a leggazdagabbak listáján, nem zavarja, hogy valós üzleti teljesítmény nélküli NER-lovagok megelőzik?
V. Z.: Világéletemben versenyeztem, azért szeretem a sportokat is űzni. Természetesen zavar, ha valakinek lejt a pálya. Ha csinálnának egy olyan listát, ahol csak azok szerepelnek, akik nem a politikának köszönhetik a sikereiket, az a lista teljesen máshogy nézne ki. Büszke vagyok arra, hogy piaci alapon keresem meg a pénzemet.
HVG: Soha nem fordult meg a fejében, hogy jóban legyen a politikával, akár csak azért, hogy támogasson bizonyos önnek tetsző társadalmi folyamatokat?
V. Z.: Nem vonz a politika. A politikai hátszél olyan drog, amire könnyű rászokni, elgyengít, kiszolgáltatottá tesz. Csak akkor veszi észre az ember, amikor kihúzzák alóla a talajt. Én a nehezebb, de biztonságos utat választottam.
HVG: Amikor a médiába fektetett, tudhatta, hogy darázsfészekbe nyúl. A hatalom miatt vállalta?
V. Z.: Aki hatalomként tekint rá, megbukhat, mert nem azt adja az olvasóknak, amiért azok fizetnek.
HVG: De amikor valami felbosszantja olvasóként, csak felveszi a telefont!
V. Z.: Nem tartom a kapcsolatot a főszerkesztőkkel. A tartalom az ő felelősségük. Ragaszkodunk az újságírás hagyományos etikai standardjaihoz.
HVG: Kóstolgatta a NER egy időben. Miért nem adja el a 24.hu-t? Hátha leszállnának magáról.
V. Z.: Meglepett, amikor lejárató cikkek jelentek meg rólam, de tudomásul vettem, hogy ez ilyen biznisz. Edződtem. Miközben szeretnék felépíteni egy évi 500-600 millió eurós árbevételű közép-európai médiaholdingot, hogyan mondhatnék le Magyarország egyik legerősebb hírszájtjáról?
HVG: Látva a Hír TV elestét, a rádiós piac letarolását, nem gondolja, hogy akár üzleti lehetőség, de még inkább társadalmi felelősségvállalás is lenne független televízióba vagy rádióba fektetni?
V. Z.: A Sanoma-tranzakció után profilt tisztítottunk, és eladtuk a tévécsatornákat is. Ezt jó döntésnek tartom, nem akarunk újra televízióval foglalkozni. Ahogy mondtam, számomra a média üzleti vállalkozás. Ami pedig a társadalmi felelősségvállalást illeti, azért tudunk kulturális központot nyitni, a Bátor Tábort, a Mosoly Alapítványt vagy a Budapesti Fesztiválzenekart támogatni, mert a befektetéseimet üzleti alapon szervezem.
HVG: Gyerekkori álma volt, hogy legyen kastélya, de még mindig nem sikerült beköltöznie.
V. Z.: El tud képzelni engem pipázni a kastélykertben? Most voltam ötvenéves, talán majd ugyanennyi idő múlva, addig inkább dolgoznék. Folyik a Zirc melletti lókúti kastély felújítása, ahol matematikai oktatási központot szeretnénk létrehozni.
A cikk eredetileg a HVG 2018/32. számában jelent meg.