Sárosdi Lilla: Itt járunk a szőnyegen, ami alatt hullák vannak

hvg.hu: Hallhatjuk végre a zaklató nevét?

Sárosdi Lilla: Nem, egyelőre nem.

hvg.hu: De azt jól értjük, hogy ez a nagy magyar rendező továbbra is fiatalokat tanít?

S. L.: Igen.

hvg.hu: Átvehetjük újra a 20 évvel ezelőtti történet körülményeit? Milyen minőségben volt jelen aznap a színházban?

S. L.: Én akkoriban még csak álmodoztam arról, hogy egyszer színésznő leszek. Ez a bizonyos színház került az utamba, ide kezdtem járni a barátnőmmel előadásokat nézni. Rajongtam egy-két színészért. Olyanok voltunk, mint sok más 18 éves lány, aki felfedezi magának ezt a világot, és valahol törzshelyre talál. Boldog voltam, ha bemutatók után ott lehettem a színészek között. Így lehetett, hogy felfigyelt rám ez az ember. Felajánlotta, hogy nézzek meg egy próbát. És én le voltam nyűgözve az ajánlattól.

hvg.hu: Nem gondolt semmire, amikor a rendező meghívta önt a színfalak mögé?

S. L.: Én nagyon felnéztem rá, remegő lábakkal mentem a próbára. Egy 18 éves szűz lány voltam, ő pedig egy hatalmas tekintély.

hvg.hu: Mit gondol, eleve a prédát látta önben?

S. L.: Épp most derült ki számomra, hogy volt egy hasonló története ugyanennek az embernek. Azt a lányt is azonos céllal hívta meg, és amint alkalma nyílt, fogdosni kezdte. Hála Istennek, a lány időben ki tudott szabadulni.

Nem én vagyok az egyetlen eset, most már tudom.

hvg.hu: Sokan nem értik, miért szállt be az autóba.

S. L.: Elvette az eszem, hogy ide be vagyok fogadva. Úgy éreztem, engem megtisztelnek ezek az emberek azzal, hogy beengednek a saját közegükbe. És ez csapdahelyzet, mert az ember azt érzi, hogy ezzel lekötelezetté vált, hálásnak kell lennie. Lehet, hogy más társadalmakban a fiatalok jobban tisztában vannak azzal, mik a jogaik, mit tehetnek meg az autoritással szemben, de nekem minderről a 90-es évek közepén fogalmam sem volt. Hogy valaki nemet tud-e mondani, függ attól is, milyen családban nőtt fel, mennyire rajongó típus. Én ösztönös és naiv ember voltam akkoriban. Ha azt mondják, gyere, akkor megyek.

hvg.hu: A rendező tudta, hogy színészpályára készül?

S. L.: Igen, mert aznap vagy talán egy nappal korábban kérdezgetett tőlem dolgokat. Így világos volt számára, hogy színésznő szeretnék lenni.

hvg.hu: Találkozott azóta ezzel a férfivel?

S. L.: Többször is, legutóbb nem is olyan régen. Éreztem, hogy feltör bennem az indulat 20 év után is, hogy legszívesebben odamennék, és megütném.

hvg.hu: Ekkora erővel van még jelen az akkori zaklatás?

S. L.: Az ilyen nem tud elmúlni, és nem is találtam a megfelelő fórumot, hogy kibeszéljem magamból. Azt tanuljuk meg, hogy az ilyenről hallgatni kell, és így minden dühvel és félelemmel egyedül maradtam. Nekem ezért segített nagyon sokat ez a Weinstein-ügy.

Itt jártunk a szőnyegen, ami alatt hullák vannak, és nem beszélünk róla. Azt mondta mindenki vállvonogatva, hogy a színház az ilyen. Ebből lett elegem.

Sárosdi Lilla a színpadon

MTI / Kollányi Péter

hvg.hu: Ön felemelte a szőnyeget, de sokan most sem látnak hullákat.

S. L.: Valóban. „Mit vagy úgy oda?! Ez csak színház, itt tágak a keretek” – mondják sokan. Hát, nem! Én nem azt akarom, hogy meghurcolják ezt az embert, hanem hogy beszéljünk végre őszintén, és húzzuk meg a határokat. Legyen a fiataloknak hely, ahova mehetnek, ahol szót emelhetnek, ha ilyen velük megtörténne.

hvg.hu: Azért a Facebook-bejegyzése alatti kommentekből kiderült, nemcsak férjének, Schilling Árpádnak mesélte el az esetet, hanem másoknak is.

S. L.: Munkált bennem a harag, hogy ha más eszközöm nincs, akkor ezt azoknak, akik közel állnak hozzám, elmondom.

hvg.hu: Névvel együtt mesélte az esetet?

S. L.: Igen.

hvg.hu: A másik férfit is be tudja azonosítani?

S. L.: Nem, bár bemutatkozott, elfelejtettem a nevét.

hvg.hu: Az elkövető a leírás szerint egy színházat igazgató, legendás rendező. Sokak szerint ezzel ön gyanúba sodort jól beazonosítható embereket. Olyan sokakra ugyanis nem illik a leírás.

S. L.: Akik azt gondolják, hogy belekevertem őket, azoknak üzenem: nincs más dolguk, mint kiállni azok mellett, akik ilyen helyzetbe kerültek. Szolidaritás kell, és nem kell magyarázkodni, nem kell védekezni.

hvg.hu: Hogyan reagál a szakma?

S. L.: Nagyrészt sehogy. Janisch Attila írt csak választ, amelyben mint egyetemi tanár a leghatározottabban kiáll az ilyen viselkedéssel szemben.

Itt van tehát a példa, amelyet szerintem követni kellene.

hvg.hu: Egy nappal azután, hogy megosztotta a történetét, milyen mérleget vonna?

S. L.: Kezdetben nagyon szeretetteljes volt a fogadtatás, de hamar keményre váltott. És ez nagyon szomorú, mert épp az empátiát nélkülöző, gyűlölködő kommentek miatt nem mernek a nők a történeteikkel előállni.

hvg.hu: Máskor nem tapasztalta, hogy a szakmában utalnának arra: van kipárnázott út egy szerephez?

S. L.: Dehogynem.

hvg.hu: Olvasni a kommentekben, hogy a szereposztó díványokból mindkét fél profitál.

S. L.: Számomra a kérdés az, visszaél-e valaki a hatalmi helyzetével. Mert az természetes, hogy színésznők és színészek lefekszenek rendezőkkel vagy színházigazgatókkal. A probléma a visszaélés és a kényszerítés, nem az intim együttlét.

hvg.hu: Ön is lefeküdt egy rendezővel.

S. L.: A színházban folyamatosan szerepet játszunk, amelynek középpontjában sokszor a szerelem van, az intim viszonyok.

Ez egy nagyon érzékeny világ. De a határokat akkor is tudnunk kell.

hvg.hu: Az említett rendező Schilling Árpád, az ön férje. Ő azt írta a Facebookon, hogy ma már ön egyszerűen leszakítaná a zaklató nemi szervét egy ilyen helyzetben. Ez lenne a helyes viselkedés?

S. L.: Természetesen nem, és nem is nekem kéne megmondanom, hogy ilyenkor mi a helyes. Már a középiskolában kellene tanítani, milyen jogaink vannak. Ott kellene tudatosítani, hogy mondhatunk nemet, és annak nem lehet következménye a pályánkra. Én 18 évesen nem tudtam, hogy mit kell tennem, és azt sem, kihez fordulhatok a kínzó emlékkel.

hvg.hu: Az ön mostani vallomásában a férje milyen szerepet játszott?

S. L.: Egy szabad, véleményét vállaló, sokakkal szolidáris emberrel élek, aki sokat segített abban, hogy vállaljam magamat és a gondolataimat.

hvg.hu: Inspirálta, de a vallomásához más köze nincs?

S. L.: Nem volt köze a mostani döntésemhez.

Azt mondtam, ezt akarom, ő meg azt mondta, hogy akkor csináld, melletted leszek. Nagyon régóta keresem a formát, hogy elmondhassam, és a Weinstein-ügy volt, ami átlendített.

hvg.hu: Ezzel az ön feladata véget is ért?

S. L.: Várom a fejleményeket.

hvg.hu: Bocsánatkérést is vár attól, aki ezt önnel megtette?

S. L.: Én azt szeretném a legjobban, ha a fiatalok kapnának egy biztosítékot a felnőttektől, de leginkább a tanáraiktól, hogy a kihasználás tilos. Nem akarom, hogy ettől elhidegüljön a viszony a rendezők és színészek között. Azt akarom, hogy mindenki, aki hatalommal bír, észhez térjen.