Markó Iván 2013-ban: A nagy művészek közelebb vannak Istenhez, mert a semmiből csinálnak valamit

A világ előírásszerűen a tengelye körül forog, aki tehát figyel, tudja: ebből előbb-utóbb baj lesz, közeleg a tragédia. Az egyiptomi színben Angelina Jolie mumifikáltatja magát, és komoly sikert arat, az összes Éva elhatározza, ha meg kell egyszer tennie, megteszi. Nemzeti szín: a Mephistóban egy színész felteszi a kérdést, meddig mehet el a legtovábbon túl, de nincs válasz, mert az Úr éppen a malmői színben tartja a kisujját a popzenén. Malmőből mindenkinek lesz egy kis életmentő haszna, valahogy. David Beckham, a futballipari forradalmár a Csalagúton keresztül Párizsba teszi át a londoni színt. Nem is kell megfogalmazni a nagy vállalkozásokkal kapcsolatos kötelező kérdést – mennyire aktuális Az ember tragédiája. Mindig az, mert tele van ismétlődésekkel, pozőrködéssel, kinyilatkoztatásokkal, szlogenekkel, példabeszédekkel. Az ember tragédiáját mindenki megérti, ha beleolvas vagy megnéz egyetlent színt: természetesen nem a nyitó- és a záróképet, annál kicsit többet. Olyan darabról beszélünk, aminek fontos része az eleje és a végefőcím, de a lényegi rész a kettő között van.

Túry Gergely

Ha lesz rá idő, megkérdezzük Markó Ivánt, lehet-e elég erős a tánc anélkül, hogy például a prágai szín szereplőire ne a kezükben tartott Macintosh elrágott almájának a fénye ragyogjon. Mivel ez nem percről percre közvetítés, és van, aki szeret ide-oda ugrálni az időben, jutalomfalatként itt van Markó válasza: "Lesz ilyen kép is. Ha valaki járt mostanában az utcán, láthatta, az emberek nem a noteszukba jegyzetelnek, hanem gombokat nyomogatnak. Az ember tragédiájának azáltal, hogy több évezredet ölel át, van egy időmegkerülő része, mert amiről szól – a szerelem, akármilyen két ember között – időtlen. A férfi, Ádám, bármi történik is körülöttük a világon, szereti a nőt, Évát."

Melyik szerep fontosabb a számára?