T mint Pelevin

Arcképét a hívei amulettbe zárva hordják a nyakukban, olyan népszerű, mint a popsztárok, ám miközben írásain keresztül a rajongóival folyamatos diskurzust folytat, soha nem lépi át a szerző és az olvasók között húzódó határt. Viktor Pelevin nem ad interjút, a közösségi oldalakon kizárólag aktuális műveinek szikár tényközlésével és írói portfóliójával van jelen.

Az 1962-ben Moszkvában született, a buddhista szent helyeken, Lhászában és Szárnáthban tett gyakori kirándulások és keleti harcművészeti kurzusokon való részvétel után a fővárosi otthonába visszatérő Pelevin a kortárs próza világszerte ünnepelt szupersztárja. Befolyása és olvasottsága csak az orosz irodalmi kulissza másik fenegyerekééhez, Vlagyimir Szorokinéhoz mérhető. A mérnöknek tanult regényíró és novellista két posztmodern ikonnal, a hősi proletkult eszköztárát mesterien forgató és parodizáló Az agyag géppuskával, és az újkapitalista-realista, Generation P című regényével robbant be a köztudatba.

A most filmre vitt Generation P óta megjelent közel tucatnyi Pelevin-mű – köztük a Magyarországon is több kiadást megélt A rettenet sisakja, A Sárga Nyíl, az Omon Ré, a Számok, A Metamor Szent Könyve vagy az Empire V – mantraszerűen ismételgeti ugyanazt a problematikát. A mai kor emberei reménytelen küzdelmet folytatnak az irányított és manipulált információs mátrixban, amelynek üzemeltetői lehetetlenné teszik az igazság véletlenszerű megismerését, ahol mindenki a pénz absztrakciójának bűvöletében él, és ahol a luxusfogyasztást oratorikus feldolgozásban tálaló Sznob című magazin a legtiszteltebb hírforrás.

A Magyarországon a könyvfesztiválra megjelent T cím Lev Tolsztoj nevének kezdőbetűjére utal, és ambícióit tekintve a teremtés és a tisztelet könyve, amely forráskódjainak egyike nyilvánvalóan Friedrich Nietzsche Imígyen szóla Zarathustra című műve, a teremtés misztériumának folyamatos megismételhetőségéről értekezik, elegáns narratíva a szellemi és fizikai átjárhatóságról, a morálról és az árnyéklétről, az inkarnáció pedig nem más, mint az evolúció része.

A könyv szereplői ugyanúgy a képzeletben újratermelődő elbeszélés hősei, mint a mesélő, a Jasznaja Poljanából a magnetikus erejű, titokzatos Optyina-puszta felé utazó T gróf. Gigászi életművével Tolsztoj az „árnyak hatalmas kórusát hozta mozgásba”, így maga is a mindenható teremtők egyike, akár Pelevin állandó kedvenc karakterei, a szabadkőművesek, az oligarchák, a világbankárok és más kokainista pederaszták. Kritikusai szerint Pelevin ezzel a könyvével önmagát is a klasszicizálódott mesterek közé sorolta be. Dosztojevszkij és Tolsztoj partnereként egyszerre játssza a teremtő és a teremtett szerepét, és miközben újra pazar eleganciával prezentálja kedvenc filozófusai, Konfuciusz, Fichte, Derrida, Heidegger axiómáit, azoknak az olvasóknak sem okoz csalódást, akik falják az intelligens történelmi thrillereket író Borisz Akunyin vagy a képeslapokból okkultista összeesküvést konstruáló Dan Brown bestseller könyveit. A kanonizálás jogát Oroszországban is magának fenntartó – Pelevinnel nem mindig elnéző – irodalmi elit éppen ezekkel, a könnyebb műfajok kedvelői számára tett gesztusokkal magyarázza, hogy – bár nevét többször komoly esélyesként emlegették a jelöltek között – még nem kapta meg a Nobel-díjat.

LIGETI NAGY TAMÁS