Kenedi Jánosnak adtak igazat Strasbourgban

Az Európa Tanács égisze alatt működő strasbourgi bírói fórum megállapította, hogy az ügyben az eljárás túlzott elhúzódásával sérült a panaszosnak a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, a belügyminisztérium folyamatos ellenállásával pedig a véleménynyilvánítás szabadságának joga. Nem vagyoni kár megtérítéseként 6 ezer eurót, a felmerült költségek megtérítése címén 7 ezer eurót ítéltek meg Kenedinek. 
   
A történész 1998 szeptemberében az állampárti titkosszolgálatokról szóló tanulmány elkészítése céljából kért betekintést olyan iratokba, amelyek a belügyminisztérium birtokában voltak. Az év novemberében a belügyi tárca megtagadta a kérés teljesítését, amit Kenedi megtámadott a bíróságon. A következő év januárjában a bíróság kimondta, hogy lehetővé kell tenni a betekintést a kért iratokba.
   
A belügyminisztérium 1999 novemberében felajánlotta a betekintés lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy Kenedi titoktartási nyilatkozatot ír alá. Ő ezt elfogadhatatlannak minősítette, és kérte a számára kedvező bírósági ítélet érvényesítését. A bíróság ezt 2000 decemberében el is rendelte. A belügyi tárca azonban ezután is akadályozta, hogy Kenedi közzétehesse az iratokból nyerhető információt. A minisztérium kétszer is bírságot fizetett, mert nem hajtotta végre a bíróság ítéletét. Végül aztán 2003 decemberében a szóban forgó iratokat - egy kivételével - átszállították az Országos Levéltárba, és ezzel ezek az iratok nyilvánossá váltak. A fennmaradó egy dokumentumhoz Kenedi azóta sem kapott korlátozásmentes hozzáférést. 
   
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy tekintettel erre az egy dokumentumra az ügy immár tíz és fél éve húzódik elintézetlenül, ami az eljárás túlzott elhúzódásának minősíthető.
   
Arra is felhívta a figyelmet a strasbourgi bíróság, hogy a magyar hatóság folyamatosan ellenállást tanúsított a bíróság ítéletének végrehajtásával szemben. Ez a magyar joggal is ellentétben álló, önkényes hatósági magatartás volt - olyan obstruktív cselekménysor, amelynek következményeként megállapítható: sérült Kenedinek a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, hiszen nem fért hozzá akadálytalanul ahhoz a forráshoz, amit a tanulmány elkészítéséhez szükségesnek ítélt.