Táplálkozási dilemmák: mikor és mennyit együnk?

Egyre többen végeznek ülőmunkát, terjednek a háztartási munkagépek, nő az inaktív szabadidős tevékenység népszerűsége. A változásokból adódó egészségügyi problémák - elhízás, szív-érrendszeri-, daganatos megbetegedések - kapcsán napjainkban egyre több előítélet és találgatás lát napvilágot arra vonatkozóan, hogy a probléma kialakulásáért a különböző - megbélyegzett - élelmiszerek a felelősek - állítja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.

Csak annyit együnk, amennyire szükségünk van © Dripnet

A tévesen elterjedt egészséges illetve egészségtelen étel felosztást a dietetikus szakma helyteleníti. A magyarázatot és egyben a megoldást is, az egyéni életvitelben kell keresni. Az életmód változásában globálisan megfigyelhető tendenciák mellett mindannyian másként élünk, s ezzel együtt étkezési szokásaink is eltérőek. Egyéni felelősség, hogy megismerjük szervezetünk szükségleteit, tájékozódjunk az igényeinket kielégítő választási lehetőségekről, és mindezek alapján, tudatosan döntsünk étkezésünkről.
 
Tudni kell, hogy a test energia- és tápanyag szükségletét nemünk, korunk, testtömegünk (ezen belül az izomhányad), magasságunk, fizikai aktivitásunk alapvetően befolyásolja, de kihat rá az is, hogy mennyit alszunk, illetve milyen az általános egészségi (testi, pszichés, mentális) állapotunk.
 
Életünk során vannak olyan időszakok, amikor szervezetünk megváltozott állapota, vagy a módosuló életkörülmények következményeként másképpen étkezünk, illetve mozgunk, mint korábban. Nőknél példa erre a terhesség idején - a hormonális hatásra - kialakuló szükségesnél indokolatlanul nagyobb energiabevitel. A szoptatási időszakban viszont inkább már az újszülött életritmusához igazodó, a saját igényeket háttérbe szorító, rendszertelen, kapkodó étkezés jelent gondot, ami akár a hízás mellett is elvezethet a fiatal nő tápanyaghiányos állapotának kialakulásához. Az új ízekkel ismerkedő kisgyerek gyakran hagy a tányérján maradékot, amit az anya szokott eltüntetni, ezzel pedig felesleges súlygyarapodást provokálhat magánál.
 
Egyesek az aktív sportolást abbahagyva, vagy a dohányzásról való leszokást követően szembesülnek a túlsúly problémájával. Akár egy munkahelyváltozás is teremthet olyan helyzetet, hogy az addigi gyaloglás helyett az autózás, a lépcsőzés helyett a liftezés felel az energiafelhasználás csökkenéséért.
 
Az egyénnek igazodnia kell szervezetének - az életkor előre haladtával együtt változó - szükségleteihez: a szervezet életfunkcióinak, például az állandó testhőmérsékletnek a fenntartásához szükséges energia (az alapanyagcsere) harmincéves kor felett tízévenként átlag két-négy százalékkal csökken. Akinek harminc körül még napi kétezer kcal volt az ideális, annak negyvenévesen már negyven-nyolcvan kcal-val kevesebbet célszerű fogyasztania, illetve többet kell mozognia, ha súlyát meg akarja őrizni.
 
Sokan elhanyagolhatónak tartják ezt a csekély energiakülönbséget, de ha arra gondolunk, hogy napi rendszerességgel az indokoltnál száz kcal-val több energia jut szervezetünkbe (négy-öt db keksz, vagy három-négy szelet kolbász, két dl üdítő formájában), egy év során ez akár öt kilogramm súlytöbbletté nőheti ki magát.