Portré Turi Györgyről

© Túry Gergely

Azután az ügyvéd-pedagógus házasságból származó fiú útja alapvetően különbözött a bajnokokká lett társakétól. Az uszodamánia tekintetében persze nem: még csak képesítés nélküli tanító, amikor 23 évesen már a legifjabbakat edzheti a Vasasnál, ahol jó szerencséje összehozza a még kezdő Egerszegi Krisztinával. Utóbb Kiss László őt és tanítványait átcsábítja a Spartacusba - Turi átengedi Egerszegit Kissnek -, és azóta egy vágányon fut a két edző karrierje.

Persze "végig kellett járnom az edzői szamárlétrát". Így jó ideig legfeljebb másodhegedűs, ám "nem érdekelt, hogy másokra több reflektorfény hullott, ha mindennap boldogan keltem, ha megkaptam a megfelelő szeretetet, és ráadásul jól megéltem". A szélesebb nyilvánosság először az 1988-as szöuli olimpia után ismerkedhet a nevével, aztán immár csak hozzá köthető tanítványai - Güttler Károly, Kovács Ágnes, Risztov Éva és Cseh László - révén egyre nagyobb tekintéllyé válik.

A Kiss-sel parallel futó karrier 2001-ben hoz újabb előrelépést, amikor mentora az úszóválogatott kapitányává avanzsál, ő meg vezetőedzővé lép elő. Kisebb felfordulás csak akkor következik be, amikor 2005-ben Turi és tanítványai, miután hosszabb időn át nem kaptak klubjuktól fizetést, kimért csapásokkal átúsznak a fővárosi X. kerületi önkormányzat fenntartásában működő Kőbánya SC-be.

"Szeretek horgászni, de nincs rá elég időm" - jelzi, hogy passziója is a vízhez kötné. Mindenesetre a nagy világverseny előtti hercehurcában még arra is jutott energiája, hogy a napokban másodszor nősüljön. Szerencséjére, "új feleségem is edző, ráadásul ugyanabban az egyesületben, ahol én". Az első házasságból született, 26 esztendős Viktória lánya viszont messze esett a fájától: jogász - igaz, ő is a kőbányai önkormányzat kötelékében.

- Rengetegen szurkolnak az idei budapesti úszó-Eb-n önnek is: tanítványai korábban többször éppen csak lemaradtak az aranyéremről. Említhetnénk Güttler Károly vagy Risztov Éva olimpiai ezüstjeit, de legutóbb Cseh Laci balszerencsés lábtörését is...

- Rossz a felvetés, mert nézzék csak a statisztikát! Pályám során tanítványaim 15 aranyat, 11 ezüstöt és két bronzot szereztek a világversenyeken. Vagyis aranyéremből van a legtöbb. Amit mondanak, talán csak Güttler Karcsi esetében igaz, aki egy századdal maradt le az olimpiai aranyról. Risztov Éva esetében pedig egálról van szó, hiszen nyert ő is hét aranyérmet Európa-bajnokságokon. Szóval nincs itt semmiféle átok...

- Máris kaptunk egy kis ízelítőt a Turi-féle lelki ráhangolásból. Nyilván egyebek mellett ez a képesség hozta a pályára, és tartotta is ott. De - miközben sohasem úszott versenyszerűen - honnan tudta, hogy épp a medence partján van a helye?

- Ars poeticám lényege, hogy szeretni kell a gyerekeket. Ha ez megvan, máris nem nyűg hajnali négykor kelni. Szóval nem a sikert kell elsősorban szomjazni.

- Ez így idillikusan perfekt, de hát akár mi is túlcsordulhatnánk a szeretettől, mégsem valószínű, hogy képesek lennénk csúcsversenyzőket produkálni...

- Az alapképességek pedagógiaiak. Vagyis nekem bizonyos értelemben pszichológusnak kell lennem, és nagy önuralommal kell rendelkeznem. Például ha nem megy a munka, a versenyző előtt ezt a világért sem szabad kimutatni.

- Na, biztosan lesz, aki ezt hallva számon kéri majd a nevelői őszinteségét...

- Márpedig ehhez a pályához jó adag színészi képesség is kell. Számtalanszor rendezek akkora műsort, hogy a lelátóról nézve úgy fest, mintha a medenceparton valami véres dráma folyna. Gondoljanak bele, olyasmire kell rávennem az úszót, ami neki fáj. És mindezt nem pisztollyal a kezemben. A lényeg, hogy rengeteg trükköt kell bevetnem.

- De honnan tudta egyből, hogy ezt épp az uszodában teszi majd a leghatékonyabban?

- A szüleim tízéves koromban elváltak, és én már nagyon fiatalon kiszöktem otthonról, s mentem a 80 ezres Népstadionba meccseket nézni. Az úszást Széchyn keresztül szerettem meg. Jártam a Csasziba én is, ahol az öreg szombatonként tréfás klubdélutánokat rendezett a tanítványainak, amibe engem is bevett. Közben állandóan magyarázott: "Gyuri, én is így kezdtem, egy úszóból soha nem lesz jó edző, mert beleviszi a saját érzelmeit, te viszont objektíven fogsz látni mindent, próbáld meg..." Lassan rávezetett, hogy nekem ezt kell csinálnom.

- És néhány évre rá, kezdő edzőként már különleges gesztust tehetett Széchy egyik nagy vetélytársának, Kiss Lászlónak: átengedte az akkor még csak ígéretes tehetség Egerszegi Krisztinát. Nagy fájdalom volt?

- Rossz a kérdés. Én a kicsikkel, ő meg a nagyokkal foglalkozott. Évente vagy kétévente mindig eljön az idő, amikor az alul dolgozó edző feladja a "készterméket" a fölötte dolgozónak. Én ráadásul még mondogattam is Lacinak, "figyelj, olyan tehetség van nálam", de így is csak nagy unszolásra nézte meg, és akkor kiderült, hogy hoppá...

- Ilyen egyszerű? És az érzelem, a szeretet, amiről beszélt? Nem sajnálja mégis utólag?

- Hogy sajnálnám? Ennek köszönhetem az egész karrieremet. Én mindig nagyvonalú voltam önmagammal és másokkal szemben is. Racionális döntést hoztam, ami hosszú távon számomra is helyes lépés volt, hiszen Kiss Laci sosem felejtette el nekem.

- Közben befutott, de a befutás óta sem lehet elegendő az erkölcsi elismerés: például évek óta csak harmadik az év edzője versenyeken...

- Rátapintottak. Ez tényleg nagyon fáj. Ugyanis zsinórban ötödször vagyok harmadik. Rozsnyói Kati néni a kajakosoknál megérdemli az első helyet, de hogy utána a cselgáncsozók vagy a dobóatléták edzője mindig megelőzzön!?

- Legalább anyagilag kárpótolják? Lenne annyi, amennyiért külföldre csábulna?

- Állandóan csábítanak. Már jött havi 10 ezer eurós megkeresés is. De itt annyira megbecsülnek, annyian segítenek, hogy ezt csak anyagilag tudnák felülmúlni. Kérdés persze, hogy ez meddig tart, mert ha elkezd romlani, akkor az ember prostituálódik.

- Sok szó esik a versenysportot kísérő illegális orvosi módszerekről. Mi - előre tudomásul véve, hogy a magyarok a legtisztábbak - azt azért megkérdeznénk: szerette volna, hogy leányából versenyúszó legyen?

- Jó kérdés. Amikor rájöttem, hogy ő e tekintetben legfeljebb egy a sok átlaggyerek közül, tudtam magamnak is nemet mondani. Kiss László nagyon szerette volna, ha a fia sokra viszi, de sajnos nem volt akkora tehetség. Emiatt őrületes tragédiák voltak a családjukban. Igyekeztem csitítani a feszültségeket, és elhatároztam, hogy ennek nem teszem ki a gyerekemet. Egyébként Kiss fia azóta menő ügyvéd lett, és kiegyensúlyozott életet él.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN