Házirend

Csak az euroszkeptikusok és a lobbisták vették észre az EP hatáskörének szinte robbanásszerű kiterjedését - kesereg sok brüsszeli politológus, látva, hogy a választók az európai képviselőház hatalmának tényleges ismerete nélkül járultak az urnákhoz, lehetővé téve, hogy a kampány a belpolitika "mocsarába" fulladjon. Az EU tagországaiban hatályba lépő jogszabályok 50-70 százaléka ma már Brüsszelből-Strasbourgból ered, és ezek zömének alakításában és elfogadásában az EP-nek vétójoga van. Az eredetileg csak a kormányokat tömörítő Miniszteri Tanács (MT) konzultatív testületeként működtetett európai képviselőháznak ugyanis az 1992-es maastrichti szerződés új minőséget adott, bevezetve a társdöntés intézményét. E szerint a közösségi törvényjavaslat tételére felhatalmazott Európai Bizottság (EB) tervezeteit mind az MT-nek, mind pedig az EP-nek el kell fogadnia. A változtatás jelentőségét növelte, hogy míg a kormányok testülete kizárja üléseiről a nyilvánosságot, az EP ország-világ előtt vitatkozik.

Az EP társdöntési joga kezdetben főleg az egységes piaci szabályozásra, valamint a környezet- és fogyasztóvédelemre vonatkozott, így a parlament nagy szerepet játszott az elmúlt tíz év erőteljes közösségi gazdaságliberalizáló hullámában. Az 1997-es amszterdami és az idén hatályba lépett nizzai szerződés aztán már a bel- és igazságügyi uniós jogszabályok egy részét - főként a menekült- és bevándorlási ügyeket - is bevonta a társdöntési eljárásba.

Az EP jóváhagyása nélkül nem nevezhetik ki az EB elnökét, az MT e nélkül nemzetközi szerződést sem köthet, s nem vehet fel új tagot az EU-ba, igaz, az alaptörvény a szerződés módosítására nem, csak a teljes megállapodás "egy az egyben" való megszavazására vagy elutasítására hatalmazza fel a képviselőházat. Az EB által készített költségvetési tervezet közel felét kitevő agrárkiadások elosztását illetően a végső szó a kormányoké, a büdzsé mintegy 55 százalékára rúgó más - strukturális, kutatási, oktatási, környezetvédelmi, közlekedésfejlesztési - támogatások terén viszont a parlamenté, miként a költségvetés egészének elfogadásakor vagy elutasításakor is. Utóbbival élve az EP így agrárügyekben is képes "zsarolni" az MT-t, a zárszámadás megtagadásával pedig az egész EB-t meg tudja buktatni, mint történt az 1998-ban. Az új alkotmány e téren is az EP-t erősíti: a teljes büdzsé elosztását illetően egyenrangú lesz az MT-vel, megtartva egyúttal a legvégső szó jogát. Amihez az EP-nek a jövőben sem lesz joga, az uniós költségvetés végösszegének emelése, a közös kasszába való befizetés mértéke ugyanis lényegében a kormányok döntési körében marad.