A Magyar-féle “magyar Watergate” egyelőre annyira komoly, mint a Fidesz saját, korábbi lehallgatási botrányairól szóló vádak

Noha az elmúlt 35 év legnagyobb politikai botrányaként, sőt, a magyar Watergate-ügyként emlegeti Magyar Péter, egyelőre a lehallgatási botrány annyira Watergate-ügy, amennyire Bacsó Péter filmjében, A tanúban a citrom narancs: “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”. Ami a tisztánlátást és a nyilvánosság számára rendelkezésre álló információkat illeti, jelenleg ott tartunk, hogy egy erős, ám konkrétumokkal alá nem támasztott állítás áll szemben egy szintén erős, de semennyire nem konkrét válasszal.

Magyar Péter állítása: A Tisza Párt irodáját megfigyelik, az általa használt járművek és a lakása pedig “be vannak technikázva”. 

A kormányzat reagálása: “Elmebajjal orvoshoz kell fordulni.” 

A magyar Watergate-botrányt emlegető vasárnapi tájékoztatóján Magyar úgy fogalmazott, “már áprilisban megkeresett több korábbi titkosszolgálati vezető, és akik jelenleg is a titkosszolgálatok közelében dolgoznak, hogy kiemelt erőkkel dolgozik az Alkotmányvédelmi Hivatal a Tisza Pártra és leginkább rám.” Hozzátette: Rogán “egy magán-titkosszolgálatot is üzemeltet, ők végzik el az igazán piszkos munkát”. Magyar szerint “nemcsak engem figyelnek meg a nap 24 órájában, rólam gyűjtenek illegálisan információkat, munkatársaimról, családtagjaimról is”. 

Magyar Péter állítása tehát kettős. Közléséből megkülönböztethető az Alkotmányvédelmi Hivatal által végzett – nem tisztázott, hogy szerinte legális, vagy illegális – megfigyelés, illetve a Rogánnal összefüggésbe hozott, cégnév szintjén meg nem nevezett magán-titkosszolgálat által végzett, de már illegálisnak mondott információ- és adatgyűjtés. A Rogán-tárca alá tartozó Kormányzati Tájékoztatási Központ a már fentebb említett, elmebajra utaló egymondatos válasszal kerülte ki a konkrét reagálást, míg az Alkotmányvédelmi Hivatal cikkünk megjelenéséig nem válaszolt a HVG-nek.

Ugyanakkor Magyar vasárnap is utalt arra, hogy a megfigyelésével, lehallgatásával kapcsolatban az említett, a titkosszolgálatok környékéről érkező figyelmeztetések mellett inkább csak benyomásai, gyanúi, érzései vannak, például olyasmi, hogy amiről szűk körben 3-4 közeli munkatársával beszélt bizalmasan, az is visszajutott hozzá. A konkrét bizonyítékokról a Reuters kérdésére úgy fogalmazott: “a régi telefonomon tavasszal volt kémszoftver, azóta feltörték a Signal-fiókomat, és kihívhatunk magánszakértőket, de mégis csak jobb lenne egy állami, amit a hatóságok is elfogadnak”. 

Magyar nyilvánosan felkérte a belügyminisztert az illegális adatgyűjtés gyanújának kivizsgálására, miközben jelezte, Pintér Sándor szerinte nem tudott erről. A HVG megkérdezte a Tiszát, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalnak, illetve a magán-titkosszolgálatnak tulajdonított megfigyelések illetve lehallgatások ügyében tettek-e/tesznek-e feljelentést, ha igen, milyen gyanúval és hol? És amire szintén utalt a pártelnök, átvizsgáltatják-e a lakást, irodát, gépkocsit, hogy találnak-e “technikát”, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ ezekre a kérdésekre.

Szerdán reggel annyi fejlemény történt, hogy Magyar Péter a Facebookon rövid, sejtelmes bejegyzést tett közzé, miszerint “Tegnap este érdekes dolgot találtunk a TISZA Párt irodájában. Jelenleg szakértők vizsgálják az eszközt.” Arról, hogy mit találtak, mire szolgálhatott és hogyan kerülhetett oda, illetve kikkel vizsgáltatják, semmit nem közöltek, de a HVG úgy tudja, egyelőre feljelentés vagy a hatóságok bevonása nélkül, “házon belül” kezelik a helyzetet.

Még ezzel az új mozzanattal együtt is egyelőre tehát egy bizonytalan gyanúról beszélhetünk, miszerint egy ellenzéki pártot és a vezetőjét illegális módszerekkel megfigyel a hatalom.

Ha ellenzéki politikusokat jogalap nélkül, vagyis törvénytelenül, titkosszolgálati módszerekkel megfigyel egy szolgálat, ráadásul hatalmi szóra, a kormányzat utasítására, az még tőlünk keletre is kellemetlen politikai hullámokat vet, tőlünk nyugatra pedig világraszóló botránynak számít, aminek a nyomán fejek hullanak. Az ilyesmi, ha igaz, Magyarországon sem maradhat következmények nélkül – már, ha bizonyíthatóan kiderül. Ám erre látszik jelenleg a legkevesebb esély.

Erre utal Magyar Péter úgy, mint a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb megfigyelési botránya. Hogy az-e egyáltalán, és a legnagyobb lesz-e, talán majd kiderül, de biztosan nem az első ilyen ügy ez a rendszerváltás óta. Az elmúlt 35 évben már legalább három ilyen, az ellenzéket érintő illegális megfigyelésről szóló jelentősebb botránytól volt hangos a közvélemény, és mindben közös volt, hogy a gyanú a hatalomra, a kormányzatra vetült. De csak egyről, az 1990 januárjában kirobbant Dunagate-ről tudjuk, hogy meg is történt.