Az önszereteten alapul a divatos intuitív étkezés, de lehet-e fogyni vele?

HVG: Mi az intuitív étkezés?

Trenka Andrea Petra: Az intuitív étkezés arról szól, hogy megismerjük a testünk jelzéseit, és megtanuljuk a különféle táplálékok hatásait a szervezetünkre – ezekre tudunk támaszkodni, amikor érzékeljük, hogy ételre van szükségünk. A cél az, hogy ne feltétlenül előre kigondolt terv alapján együnk, hanem legyen lehetőségünk alkalmazkodni a bennünket érő hatásokhoz. Ehhez pedig fel kell tudnunk ismerni a testi érzeteinket, az éhséget vagy a jóllakottságot, valamint mérlegelni, mely élelmiszerek hasznosak számunkra vagy célravezetők egy szituációban, akár összetételük, akár a ránk gyakorolt hatásuk miatt. A közbeszédben ez arra egyszerűsödik, hogy bármikor bármit szabad enni, ahogyan csak megkívánjuk – sokszor ezzel hirdetik az intuitív étkezést.

Valóban van egy olyan része ennek az étkezéssel kapcsolatos viselkedésnek, ami arra támaszkodik, hogy mit van kedvünk enni, de az összes többi fontos eleme nem erről szól. Több vizsgálat is kimutatta, hogy az nem működik túl jól, amikor valaki csak erre az egy elemre támaszkodik: szinte biztos, hogy lényegesen rosszabb, egészségtelen diétát fog így követni.

HVG: A diéta egy attitűd, amely az evéshez való hozzáállást jelenti?

T. A. P.: Nem kell, hogy ez bármilyen módon szélsőséges legyen: a diéta az, amit mindannyiunk mindennap táplálkozás címén végez. Az intuitív étkezés többi pillére egyensúlyba hoz, megtanít minket arra, hogy mire van szükségünk, hogyan ismerjük fel a testünk igényeit, így ezen egy idő után már gondolkodni sem kell: ezt jelenti az intuitivitás, amikor összhangba kerülünk saját magunkkal. Rengetegszer felmerül, hogy mi van akkor, amikor csokoládét vagy gyorséttermi ételeket kívánunk. Valójában ezeket nem kívánjuk: ezek azok az ételek, amelyekre soha semmilyen körülmények között nincs szüksége a szervezetünknek, maximum élvezeti értékük van. Ilyen esetekben nem kell az intuícióinkra hagyatkoznunk, mert ezek igazából nem is intuíciók:

amikor ilyesmit kíván az ember, az inkább a függőség jele.

HVG: Felnőtté válásunkig az iskolában, a családban számos, az étkezéssel kapcsolatos mintát látunk, és sokszor helyettünk döntenek: például az iskolai menzán nem mi választjuk ki, hogy mit eszünk. Ebből a hozott tudásból kiindulva a magyar kulturális közegben mennyire lehet hatékonyan végezni az intuitív étkezést, ha egy felnőtt rászánja magát?

T. A. P.: Gyerekkorban elég meghatározó az iskolai környezet és a közétkeztetés állapota, ami Magyarországon nem jó. Ez szakmai és fogyasztói oldalról is megerősíthető: látom, hogy kemény erőfeszítések vannak ott, ahol tervezik és készítik a menüket, csak hát lehetetlen helyzetben vannak. Ez pedig nem túl kedvező annak, aki egészséges étkezési szokásokat szeretne kialakítani. Felnőttként nagyobb szabadságunk van, akkor leginkább az anyagi lehetőségeink határolják be, hogy mennyire tudunk összhangba kerülni magunkkal.

HVG: Akinek nincs meg a megfelelő anyagi háttere, nem tud intuitívan étkezni?