Csempekirályból őfelsége érdekképviseletise, avagy az ember, akit szerettünk utálni – búcsú Parragh Lászlótól
Vagyonát csempebiznisszel szerezte, majd inkább a (gazdaság)politikára váltott Parragh László, aki közel 25 évig vezette az iparkamarát. Orbán Viktor bizalmasa a kötelező kamarai hozzájárulás miatt közutálat tárgya lett, az évek során nem fukarkodott a beszólásokkal, nevéhez kötődik a régi kata beszántása és a szakoktatás többszöri szétverése.
Nem Parragh László lesz a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) következő elnöke, miután a szervezet közgyűlésén Nagy Eleket, a budapesti kamara elnökét választották meg a pozícióra.
Parragh leváltásával túlzás nélkül egy korszak zárul le nemcsak az MKIK életében – az ezredforduló óta állt a szervezet élén –, de a magyar gazdaságpolitikában és nyilvánosságban is. Utóbbi azért még kiderül: Orbán Viktor miniszterelnöknek nem szokása cserben hagyni a szövetségeseit – kivéve, ha az érdeke úgy diktálja, de ez most nem áll fenn –, jó eséllyel csak Parragh Lászlón múlik, kap-e valami állami posztot. Még ha marad is a gazdaságpolitikában és a közéletben, csörtéit már nem kamaraelnökként vívja majd, kéretlen – sokszor szabadszájú, felháborító – véleményeit sem a kamaraelnöki székből osztja.
A rendszerváltástól az ezredfordulóig szedte meg magát
Parragh László egy apró alpokaljai horvát községben, Undon született. Jó iskolába járt: Szájer Józseffel együtt végzett a Széchenyi István Gimnázium angol–német tagozatán. A tanárképzőn tett kanyar után a jogra iratkozott be. Realitásérzékét és ügyességét jelzi, hogy nyugatra, az NSZK-ba ment cserediáknak. Már egyetemistaként üzletelt, ennek köszönhetően autóval járt, drága öltönyöket hordott.
Sohasem az álmai irányították Parragh karrierjét, mondják az őt ismerők, abban volt jó, hogy az élet hozta helyzetekre ügyesen és gyorsan reagált. Ezt ő maga is megerősítette egyik interjújában, amikor azt fejtegette, hogy nem akart üzletember lenni.