Innovatív startupból kellene több, mint akkugyárból – interjú Balogh Petya angyalbefektetővel

HVG: Az első startupja miatt otthagyta az egyetemet. Bejött?

Balogh Petya: Ez 1996-ban történt, amikor már láttam, hogy az internet nagyot megy, és arra gondoltam, miért is ne lehetne ott adni-venni dolgokat. A társaimmal összeraktunk egy ingatlanhirdetési rendszert, egy használtautó-kereskedési platformot és egy álláshirdetési portált. Egy év múlva, amikor már épp jól működött volna, az egész bedőlt, mert elfüstölt a gépemen a winchester, és nem volt biztonsági mentésem. De akkor már nem mentem vissza tanulni, hanem jött a következő vállalkozás.

HVG: Hogyan lehet valakiből startupbefektető?

B. P.: Legyen sok pénzed és időd, hogy a saját károdon beletanulj. És ismerd ezt a világot, mert alapítóként vagy vezetőként már végigvittél egy sztorit a cégeladásig. A sikerhez szerencse is kell, de alapvetően a tapasztalaton, a talpraesettségen és a rengeteg munkán múlik.

HVG: Önnek mindez megvolt, mégis összeomlott, amikor kiszállt az iskolapéldaként emlegetett NNG szoftvercégből. Mi történt?

B. P.: A megszállottakból lehetnek sikeres cégvezetők. Így viszont kevesebb energia jut a családra, a sportra, a barátokra, az egészségre, a szórakozásra. És ez a sok lemondás egyszer csak utolér. Elindul a cég, majd közepes, aztán nagyon nagy lesz, belülről nézve viszont egy brazil drámasorozat: konfliktusok, viták, perek, eldurvuló tulajdonosi viszonyok, csőd közelében táncolás. Ez a siker ára, az elején elkövetett hibák visszaköszönnek, márpedig ha gyorsan akarsz céget építeni, a hibák nem kerülhetők el. Mire az NNG-t a saját nemzetközi piacán meghatározóvá tettük, addigra elégtem benne.

HVG: De felállt, a második feleségével közösen viszi az új „szerelmet”, a tőzsdén jegyzett STRT-ot. Tanult a múltból?

B. P.: A közös cég pluszstresszel is jár, mert mindketten egyszerre hajtunk és fáradunk el, együtt kell megoldanunk, hogy a család és a magánélet is működjön. Könnyebbség viszont, hogy látjuk, mit csinál a másik, együtt építünk valamit, amire mindketten büszkék vagyunk.

HVG: A STRT régiós sikerekről álmodik, miközben Magyarországon az évente egy főre eső 7 eurós startupbefektetés a harmada az indiainak. Miért nem megy ez nekünk?