Miattatok nem járunk nagyibugyiban meg páncélmelltartóban – Az én hetem Lackfi Jánossal
7 perc
2024.10.27. 16:30
Sorozatunkhoz négy írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: csúcsgimik, luxusjátszótér, beszédkényszer, búcsúnap, áramgyengeség.
Luxusjátszótér – Tiborcz István csaknem minden második vállalkozása veszteséges, derült ki, miután átnéztük több mint 130 érdekeltségének tavalyi mérlegét. Ugyanakkor azokból a cégekből, amelyeket készen kapott, dől hozzá a pénz.
Beszédkényszer – Orbán Viktor megütközött Magyar Péterrel Budapesten október 23-án, és veszített, alulmaradt a mozgósított tömeg méretében, az ünnep hangulatában és szavai erejében is – így értékelte lapunk a kormányfő és az ellenzéki vezető teljesítményét a nemzeti ünnepen.
Búcsúnap – Fekete-Győr András, a Momentum volt vezetője a kormány elleni vádbeszéddel búcsúzott a parlament képviselőségtől, miután egy korábbi tüntetésen történtek miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A politikus a lapunknak adott interjúban azt mondta, szavazna Magyar Péterre, de csak akkor, ha nem lesz más alternatíva.
Áramgyengeség - Kubában rendkívüli állapotot vezettek be, miután két nap leforgása alatt négyszer is áramszünet sújtotta a gazdasági válsággal küzdő szigetországot, ahol közben egy hurrikán is nagy pusztítást végzett.
Jaj, Csaba, de jó, hogy jön, nem is tudom, mi lenne itt maga nélkül. Tényleg az van, hogy már csak a családjában bízhat az ember. A nagynénje vagyok, tudom, hogy nem ver át, és higgye el, ez elmondhatatlan biztonságot ad. Mondjuk a maga bácsikája, ez az ütődött Robi cseppet se hiányzik, örülök, hogy eltűnt az életemből. Maga az egyetlen hasznom, ami ebből a kapcsolatból származik meg a két szép és okos gyerekem. Na jó, nem is kevés. Fájdalmas búcsúnap volt, mikor elváltunk, megsirattam, ahogy a börtönbe vonuló ellenzéki vezért. Földhöz is vágott a dolog először, mint Kubát az áramgyengeség. Kockáról kockára kellett felépítenem magam, mint valami LEGÓból készült várat. Eltartott egy darabig, de életem legjobb kalandja volt. Most már vígan kibírom nélküle, egyedül a legjobb társaságban vagyok. A marhája valami festettszőke libával szörfölget Hawaiin, így valósítja meg önmagát. Ha egyszer szívrohamot kap a nem korához illő terheléstől, majd megküldik a dögcéduláját és egy kartondobozban a fürdőgatyáit meg a napszemüvegét, aztán fogadok, még nekem kell intézkedni, hogy békében nyugodjék.
Hátul ki kellene vágni a vadrózsabokrokat, teljesen belenőttek már a kerítésbe, szét fogják feszíteni a drótot. Vigyázzon, itt a kesztyű, különben összevissza szurkálják. Legutóbb jött egy kertész, aki civilben táncművész, csak abból nem tud megélni. Itt pörgött-forgott összevissza a teraszon koreográfiára, mint egy búgócsiga, azt hitte, nem látom. Lebukott, kecses volt, mint egy őzgida, olyanokat ugrott meg pukedlizett abban a trottyos kertészgatyában, csak néztem.