Ang Lee a HVG-nek: Budapesten minden megvan, kínai fűszerest is találtam
Október 23-án tölti be a hetvenet Ang Lee, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az Értelem és érzelem, a Brokeback Mountain – Túl a barátságon vagy a Tigris és sárkány. A kétszeres Oscar-díjas tajvani-amerikai rendezővel Jane Austen humoráról, Bruce Lee nagyságáról és budapesti élményeiről is beszélgettünk.
hvg360: Idén harmincéves az Étel, ital, férfi, nő, amely a második Oscar-jelölését és a hollywoodi belépőjét jelentette. Kevés film csinál ilyen étvágyat: nemrég újranéztem, és mire véget ért, másra se vágytam, mint gyorsan felkeresni egy tajvani éttermet.
Ang Lee: Az bizos, hogy jó néhány kínai étterem forgalmát fellendítettük. Feltett szándékom volt, hogy bemutassam a kínai konyha gazdagságát, hiszen a helyi konyha jórészt ezen alapul. Harminc éve még nem léteztek főzőcsatornák, újdonságnak hatott, mi zajlik egy tajvani séf konyhájában. Miután elvégeztem a filmiskolát, hat éven át egy helyben toporogtam szakmailag. Adta magát, hogy átvállaljam a háziasszonyi teendőket, s mint háziférj sokat főztem a családra, a feleségemre, a gyerekeimre. A konyhában állva mindvégig arról álmodoztam, hogy egyszer majd filmet csinálok a főzésről, olyan filmet, amitől kicsordul a nézők nyála. Ez lett az Étel, ital, férfi, nő. Az álom megvalósult.
hvg360: Tele a filmtörténet híres családi vacsorákkal, az egyik leghíresebb a Fanny és Alexander karácsonyi vacsorája. Közismert a Bergman iránti rajongása, volt is alkalma találkozni az akkor már visszavonultan élő mesterrel. Érzelmes találkozás lehetett; készült egy fotó, amelyen ráborul az idős Bergman vállára.
A. L.: A fotó úgy készült, hogy meghívtak Fårö szigetére, Bergman lakhelyére, ahol minden évben megrendezik a róla elnevezett fesztivált. Ha nagy mázlid volt, de tényleg csak akkor, magával Bergmannal is találkozhattál, de erre nem volt semmi garancia. Titkolózó természet volt, és ebben a szigetlakók is a cinkosai voltak.
Ha valaki a háza után érdeklődött, készséggel elirányították – a rossz irányba. Engem azért hívtak a fesztiválra, hogy A nap végéről beszéljek. A híres istállóban, amit Bergman mozivá alakított.
hvg360: A nagy találkozás 2006-ban esett meg. Rá egy évre Bergman már nem élt.
A. L.: Nagy szerencsém volt, valószínűleg én voltam az utolsó filmrendező, akivel Bergman találkozott. Egy éven belül meghalt. Én már egy törékeny embert láttam. Közös volt bennünk az “apaprobléma”, mindkettőnk életében fontos szerepet játszott a szigorú, haragvó apa alakja. Amit csak tetézett az én esetemben, hogy Bergman számomra afféle apapótlék volt. Egy macsó apafigura, akire felnéztem. Ám ott, a szigeten, amikor megöleltem az idős Bergmant, valamiféle puhaságot éreztem, és ez anyai puhaság volt. Testen kívüli élmény volt, az biztos. És ehhez még vegye hozzá az északi fényeket, a lila derengést. Két napot töltöttem Fårö szigetén, két tökéletes napot. Olyan volt, mintha egy templomban lennék.
hvg360: Bergman látta valamelyik filmjét?
A. L.: A Brokeback Mountainban nem vagyok biztos, de a Jégesőt biztosan látta, és nemcsak látta, de azt is tudom, hogy szerette is. Ezt a filmemet vetítették a fesztiválon. És biztos forrásból tudom, hogy odavolt a Tigris és sárkányért. Levetítette az egész családnak, ők számoltak be nekem a közös családi mozizásról. Az Értelem és érzelem is bejött Bergmannak. Tényleg sokat jelentett, hogy hajlandó volt találkozni velem.
hvg.hu: Az Étel, ital, férfi nő bekerült az idegen nyelvű Oscar-jelöltek közé, abban az évben azonban Nyikita Mihalkov filmje, a Csalóka napfény nyert. Gondolom, azért így is belekóstolt a hollywoodi felhajtásba.