Goran Vojnovic író: A Balkán a férfiak világa, elvárja hogy mindegyik kíméletlen falkavezér legyen

HVG: Mindkét magyarul olvasható regénye, A fügefa és a Jugoszlávia, édes hazám családi történet. A család lehet gyógyír, de átok is. Hogyan látja ebből a megközelítésből a családi hátterét?

Goran Vojnovic: Számomra ez a társadalom egyik alapegysége, amelyen keresztül megpróbálom megérteni a világot. Szlovéniában éltem, ahol csak tíz napig tartott a fegyveres konfliktus, nincs közvetlen emlékem a háborúról. Aggódó szüleim szemével figyeltem a boszniai háborút, néztem a televízióban, kihallottam a beszélgetésekből a boszniai rokonainkat, olvastam róla nagyanyám vagy nagynéném leveleiben. Mindez tekinthető átoknak is, mert még mindig keresem a választ azokra a kérdésekre, amelyek akkoriban foglalkoztattak, de egyben formálták is a világról és az emberekről alkotott képemet. Büszke vagyok a soknemzetiségű családomra, amiért a történtek után is megmaradt a kapcsolat és az egymás iránti elkötelezettség.

HVG: Mennyiben személyesek a könyvei?

G. V. : Folyamatosan újraírom az önéletrajzomat arról, ami mélyen érint és nyugtalanít, kötődik hozzám és a családomhoz.

HVG: 1980-ban született, milyen emlékei vannak a generációjának?

G. V. :

Kilencvenes évekbeli gyerekek vagyunk, az MTV, a grunge, az első szlovén kereskedelmi televíziók, hollywoodi kasszasikerek, pc-k és az első videójátékok neveltek fel minket.

Sokáig apolitikusok voltunk, élveztük a szlovén posztkommunista álom boldog éveit. Érdekes volt szembeállítani a generációm konformizmusát a bosnyák kortársainkéval, gondolni a Srebrenicától pár száz kilométerre zajló szabadidős gyermekkoromra. Megpróbáltam összehozni a boldog-boldogtalan kinti világot az otthonunk valóságával, ahol a háború elől menekülő rokonainkat és barátainkat szállásoltuk el. Szürreális egyveleg volt.

Goran Vojnovic

AFP / TT / Jessica Gow

HVG: Apák jönnek-mennek, hirtelen eltűnnek, majd a semmiből újra felbukkannak A fügefában és a Jugoszlávia, édes hazámban is. Mi teszi az örök életű apákat meghatározó szereplőkké a családjukban?

G. V. : Olyan világba születtem, ahol az apafigura központi szerepet játszik, még akkor is, ha úgy tettünk, mintha túlléptünk volna a tradicionális, patriarchális múltunkon.

A Balkán a férfiak világa volt, és még mindig az. Ez a férfiak uralta világ nemcsak a nőkkel szemben igazságtalan, hanem a férfiakkal szemben is.

Elvárja, hogy minden férfi falkavezér legyen, erős és rettenthetetlen, határozott és kíméletlen. A legtöbbjük képtelen ezeknek az elvárásoknak megfelelni, és összetörnek, mert emberek. Gyakran gyengék, tele vannak félelmekkel, bizonytalanok és határozatlanok. Ezt megpróbálják eltussolni, gyakran erőszakkal.

HVG: A magyarok nem szeretnek szembesülni a múltbeli bűneikkel, hibáikkal, és erre a mai kormány rá is játszik az áldozattá válás érzésének erősítésével. Hogyan áll a múlthoz a szlovén társadalom?