Sebály Bernadett: Mi a szerepe az Orbán-rezsim leváltásában a civil társadalomnak?

A civil társadalmat a köznyelvben a közjó érdekében végzett közösségi cselekvéssel azonosítjuk. Olyan emberek, szervezetek lakják be ezt a teret, amelyek hasznos munkát végeznek, sokszor az államtól vállalva át közfeladatokat. A ’89-es rendszerváltás után a civil szervezetek az államépítés fontos sarokköveivé váltak. Az állam szerepét átszervező neoliberális ideológia gyakran hangoztatott üzenete volt, hogy a civil szervezetek annak okán, hogy közelebb vannak az emberekhez, hatékonyabban tudnak dolgozni az államnál.

A közgondolkodásban és a szakmában ezért a civil társadalom fogalma erősen összekapcsolódott az államtól és a politikai pártoktól való függetlenséggel, és egyfajta morális felsőbbrendűséggel. Így a bevett értelmezés szerint a civil társadalom terének nem csak, hogy nem része az állam és a politikai pártok, hanem tűzzel-vassal űzendőek is, ha véletlenül oda tévednek.

Ironikus módon ez a liberális civil társadalom felfogás válik az illiberális rezsim egyik legfőbb védőbástyájává. Kizárja ugyanis a civil szerveződések és a politikai pártok koordinációját, és azt, hogy a civil szerveződések proaktívan viszonyuljanak ahhoz, ki birtokolja az államhatalmat. Pedig erre most nagy szükség lenne – és nagy számban lenne szükség. Noha az elmúlt 14 évben sokszor próbáltak meggyőzni minket az ellenkezőjéről, szerencsére – egyelőre – mégis úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim választás útján leváltható. És noha a Tisza Párt építkezése és kommunikációja sokak számára reménykeltő, a választásig tartó időszak nem lesz egyszerű menet.