A digitális simogatástól a nyomtatható retinán át a digitális ikerig – sci-fibe kapcsolt a technológiai fejlődés

Szinte naponta számolnak be olyan új műszaki innovációról, amely képes arra, hogy megváltoztassa a világot. Ha az utóbbi tíz év technológiai fejlődése döbbenetes volt, akkor a következő évtized még meghökkentőbb lesz. Manapság talán a mesterséges intelligenciáról (MI) esik a legtöbb szó. Például hogyan segít a Google-keresésekben, a Netflix-filmek kiválasztásában vagy az online banki tranzakciókban. De holnap talán már nem lesz annyira érdekes, hogy az MI vezeti az autót, vigyáz az ember egészségére, vagy a gépi tanulás olyan fokra jut, hogy a kifogástalan minőségű természetesnyelv-feldolgozás és a beszédgenerálás révén általános lesz a társalgás (benne az utasítás vagy kérdés) a digitális eszközökkel vagy asszisztensekkel.

De nemcsak a hűtők, tévék vagy a gyártósorok lesznek teljes mértékben kommunikációképesek, hanem olyan robotok – androidok – is, amelyek már nagyon emberszerűek. Konkrét célokra szabhatják őket, így házimunkára, házépítésre vagy gyári termelésre. A képzeletnek azonban semmi sem szab határt. Mit csinálnak majd például a nekrobok? Hátborzongató kutatásokba kezdett a houstoni Rice Egyetem kutatócsapata: elpusztult pókból hozott létre robotszerű markolót. Levegőt pumpáltak a pókba, amelynek lábai úgy működnek, mint egy szerves hidraulikus rendszer. A kicsit Frankenstein jellegű kutatás célja, hogy olyan természetes struktúrákat tanulmányozzanak, amelyeket nehéz utánozni. Az ízelt lábak működtetésével a kutatók a pók tömegének több mint a százszorosát tudták felemelni.

Nem kevésbé hajmeresztő a simogatás digitális átvitele, ami a kommunikáció és a metaverzum forradalmának sajátos példája. A Hongkongi Városi Egyetem mérnökei az elektronikus bőr segítségével igyekeznek valóságossá tenni az interneten küldött ölelést. Az e-bőr az eredeti mozdulatok elektronikus jeleit alakítja át mechanikai vibrációkká. Német kutatók az e-bőr egészségügyi alkalmazását vizsgálják: a Chemnitzi Műszaki Egyetem és a drezdai Leibniz IFW nevű intézet által közösen létrehozott „külső takaró” – mesterséges szőrszálak révén – reprodukálja a nyomást és a hőmérsékletet. A fejlesztéseknek a szövetátültetések, végtagprotézisek vagy a robotok tapintóképessége témájában lehet jelentősége.