„A bátorság nem az erősségem” – interjú Woody Allennel
8 perc
2024.10.03. 10:30
2024.10.03. 12:09
Október 4-én mutatja be az Orlai Produkció, a világon elsőként, Woody Allen új darabját, a Brooklyni mesét. A 88 éves Allen felhagyott a filmkészítéssel, de az írással nem, most épp az első regényén dolgozik: az egyik regényírós napját szakította meg, hogy beszélgessünk.
HVG: Az új darab egy lopott Raffaello-festmény körül bonyolódik, amely egy maffiafőnökhöz kerül. A gengszterek iránti vonzalma nem új keletű, kisebb-nagyobb szerepekben feltűnnek a Lövések a Broadwayn, a Broadway Danny Rose vagy a Café Society című filmjeiben.
Woody Allen: Valódi gengsztereket nem ismerek, de a mozigengszterek mindig is lenyűgöztek. Micsoda színes egyéniségek, tele drámai lehetőségekkel, akcióval! Amerikában hagyományai vannak a gengsztermítoszoknak, a gengszter nálunk igazi közönségkedvenc, mindig is az volt. A közönség imádta a rosszfiúkat, legyenek cowboyok vagy maffiózók. Lehet, hogy elítélték a bűneiket, mégis odavoltak ezekért az alakokért.
A budapesti előadás előzetese:
HVG: A cowboyok iránt mintha nem érezne olyan vonzalmat, mint amit a gengszterek váltanak ki önből. A Woody Allen-filmekben nem túl gyakoriak a westernhősök.
W. A. : Valóban nem. Ennek az lehet az oka, hogy
minden porcikámban nagyvárosi ember vagyok.
Vagyunk ezzel így néhányan. A vidéket nem szeretem. Azért az én életemben is voltak fontos cowboyfilmek, még ha nem is sok. Az egyik kedvenc westernem a Shane, de ami a városhatáron túl van, az engem nem érdekel, ezért sem vonzanak a cowboyok. Vannak színészek, akik alkatuknál fogva inkább városi figurák, nehezen tudnám például Frank Sinatrát vidéki környezetben elképzelni. Vagy Humphrey Bogartot. Nekik nagyvárosi flaszter kell.
HVG_ Az olyan gengszterspecialisták, mint Francis Ford Coppola vagy Martin Scorsese, nehezen tudnák komolyan venni a Woody Allen-filmek alvilági alakjait.
W. A. : Ebben biztos vagyok. Őket a gengszter valódi arcai érdeklik. Marty realizmusa előtt le a kalappal, és persze Francis is kimagasló dolgokat művelt gengsztertéren, ott vannak például A Keresztapa-filmek. A második rész még az elsőnél is nagyobb remeklés. Az én gengszterjeim ezzel szemben vígjátéki alakok, de azért megteszem, ami tőlem telik. A Broadway Danny Rose-ban is szerepeltek gengszterek, szerintem jó munkát végeztem velük, de persze nem lehet Francis vagy Marty gengszterjeivel egy lapon említeni őket.
HVG: Volt egy közös filmjük 1989-ben, a New York-i történetek című antológia: egy-egy történetet rendezett Scorsese, Coppola és ön is. Összejárnak?
W. A. : Ha belebotlom Martyba valahol, az egyik filmfesztiválon például, vagy az egyik New York-i utcán, természetesen megállunk beszélgetni. Francisszel néhányszor előfordult, hogy együtt vacsoráztunk, de Kaliforniában él, háromezer mérföldre tőlem. Marty ellenben csak néhány sarokra lakik tőlem itt, Manhattanben, de csak ritkán látom, nem járunk össze. Kölcsönösen tiszteljük egymást, mindig elismerőleg szólt a filmjeimről, én is nagyon nagyra tartom a munkáit. A Nagymenők a kedvenc gengszterfilmem tőle. A Nagymenők, A Keresztapa II. és Raoul Walshtól a Fehér izzás, James Cagney-vel a főszerepben – az én szememben ez a három film a műfaj csúcsa.