A Rákosi-korszak politikai foglyairól, a Badacsonyba internáltak sorsáról mesél a Blinken OSA Archivum kiállítása

Hogyan lehet múzeumi körülmények között emlékezni a múlt egy olyan epizódjára, amelyről alig maradt fenn dokumentum, mindössze egy irodalmi és egy filmművészeti alkotás? A Nyílt Társadalom Archívum különleges, több érzékszerven keresztül ható anyaggal, egy képzőművész által összeállított kiállítási dizájnnal tárja a látogatók elé az internálótáborok bezárásának 70. évfordulóján a badacsonyi bazaltbánya mint büntetőintézet történetére irányuló kutatását. A Székely Iván kurátor által összeállított anyag a munkatábor működésének emberi tényezőit, valamint – iratok hiányában – a felejtés mechanizmusát is rekonstruálja. 

Míg a politikai, az erőszakos hatalomgyakorlási szerepet ellátó kényszermunka- és internálótáborokról és a szovjet mintaképről, a Gulagról viszonylag sokan hallottak, a badacsonytördemici bánya területén működő egységről kevesebben. A magyar köztudatban Badacsony máig egészen más, idilli képzetekhez társul. Pedig a Rákosi-korszak közel százhúsz munkatábora közül ide is szállítottak százszámra „a nép ellenségeiből”. A régi elit nyilvánvalóan osztályidegen elemei mellett a kulákok, de a diktatúrával egyet nem értő vagy ezzel vádolt kommunisták, szabotáló munkások vagy megbízhatatlan, „C kategóriás” honvédek is kerültek ide. Mivel a börtönök gyorsan megteltek, és jókora költséget jelentett a rabok ellátása és elszállásolása, hamarosan bekapcsolták őket a termelésbe, a kommunizmus építésébe: javító-nevelő munkatáborokba kerültek.

A badacsonytomaji kőbánya 1903-ban nyílt meg, az ország jelentős részén látható „békebeli” macskakő itteni bazaltból származik, 1909-ben már vasútállomást építettek a kőzúzó üzem mellé. 1941-ben zsidó munkaszolgálatosok is dolgoztak itt, ‘48-ban államosították, ‘50-ben pedig már százfős rabszállást építettek a bánya mellé. 1953-ban Nagy Imre rendelkezése nyomán bezárták a rabtábort, a teljes felszámolás ‘54-ben zárult le. A kőfejtőben a kitermelés még 1965-ig zajlott, amikor turisztikai és tájképvédelmi szempontok miatt végleg megszűnt.