Karsai Dániel meghalt, de az életvégi döntés méltóságáról szóló vita velünk marad

„A megrendítő betegsége során tanúsított magatartása is ékes bizonyítéka annak, hogy Karsai Dániel az emberi méltóság kiemelkedő képviselője volt” – ezekkel, az Orbán-kormány egyik tagjától szokatlanul emberi és együttérző szavakkal búcsúzott az ALS betegséggel küzdő, szombaton elhunyt alkotmányjogásztól Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Ám még mielőtt bárki azt gondolhatta volna, hogy Gulyás testületi álláspontot képvisel, nyilatkozatát sietve ellenpontozta a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium KDNP-s államtitkára. Latorcai Csaba mindössze annyi „ellágyulást” engedett meg magának, hogy „mi, kereszténydemokraták (…) nem vonjuk kétségbe, hogy Karsai Dániel munkássága jóhiszemű volt, és szakemberként, de politikai aktivistaként is a saját őszinte meggyőződését képviselte”.

Ez nem csak azért ért fel egy önleleplező vallomással, mert az államtitkár nemigen találhatott volna a felebaráti szeretettől, a keresztény szellemiségtől távolabb álló szavakat. Árulkodó azért is, mert annak nyílt beismerésével ér fel, hogy egy kormánytag számára egyáltalán nem magától értetődő, hogy valakinek bármiről saját meggyőződése lehet, amely mellett akkor is képes a haláláig kitartani, ha az általa képviselt ügy pillanatnyilag épp vesztésre áll.

Bár Karsai alkotmányjogászként is a szakmája elismert művelője volt, az utókor emlékezetében alighanem az élete utolsó bő egy évében folytatott küzdelme révén marad meg. Miután felismerte, hogy betegségéből eredően ő ugyanazt az utat lesz kénytelen bejárni, mint például Steven Hawking, azaz a szellemi képességeit nem érintő, gyógyíthatatlan izomsorvadás teszi élhetetlenné számára a hétköznapokat, a – szabályozott körülmények közötti – aktív eutanázia hazai apostola lett.