Most ismét a bankok részesülhetnek a Nagy Márton-féle verőlegény-politika áldásaiban

Alighanem egyre több gazdasági szereplő rémálma, hogy egyszer csak magához hívatja Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, és „kér” valamit. A kérésekkel – valójában leginkább diktátumokkal, zsarolással – is kivitelezett verőlegény-gazdaságpolitikát saját bőrükön tapasztalhatták már például a benzinkutasok és a kiskereskedők. Most ismét a bankok vezetői vehettek részt „konstruktív megbeszélésen”, ahol az egyre befolyásosabb tárcavezető négy dolgot „kért” tőlük. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a bankok „önként” szorítsák 5 százalék alá a lakáshitelek teljeshiteldíj-mutatóját (thm). Ez már a második ilyen kamatplafon lenne, az első tavaly ősztől idén nyárig élt, abban minden pénzintézet részt vett – önként, természetesen.

A bankok két hónapot kaptak, hogy kitalálják, pontosan hogyan és mikortól hajtják végre az utasításokat – ahogy a tárca közleménye fogalmaz: a miniszter „kezdeményezte”, hogy a Magyar Bankszövetség dolgozza ki, a „kérések” mikorra és hogyan teljesíthetők. Mivel részletek még nem ismertek, egyelőre bizonytalan, hogy az új kamatplafon az összes lakáshitelre vonatkozik-e majd, vagy csak a kölcsönök szűkebb körére. Például a fiatal hiteligénylők által új lakás vásárlására felvett kölcsönökre. A hivatalos közleményben „a lakáshitelekről” van szó, az NGM-nél vélhetően az összes hitelre érvényes sapkát látnának szívesen.

A bankok viszont aligha lelkesednek egy általános plafonért, a jelenlegi körülmények közt (amikor 6,5 százalékon áll a jegybanki alapkamat és 3,7 százalék az első nyolchavi fogyasztói infláció) 5 százalékon csak veszteséggel tudnának hitelezni. Ezen az sem változtat, hogy az amerikai Federal Reserve jelentős, 0,5 százalékpontos kamatvágása és a várható további csökkentések nyomán a bankok forrásköltségei szempontjából mérvadó hosszú távú referenciamutatók (a BIRS bankközi kamatláb és kötvényhozamok) némileg mérséklődhetnek a belátható jövőben. A kamatplafon által érintett kör szűkítésén kívül esetleg szóba jöhet, hogy a bankok kérnek valamit, cserébe az „együttműködésért”. Mondjuk – ha már veszteséggel hiteleznek – extraprofit-különadójuk érdemi csökkentését.