Kiszolgáltatott? Szóljon Nagy Mártonnak, hogy menjen szembe Parraghgal és a Fidesz 14 évével

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter folyton akcióban van. A nyáron például több felvonásban intézkedett a repülőgépek késései miatt. Ez indokoltnak is tűnt, hiszen augusztustól ő felügyeli a fogyasztóvédelmet. Csakhogy a rekordot döntögető vonatkésések miatt meg se szólalt.

Mi lehet az eltérés oka? A légiforgalom szereplői multinacionális vállalatok, a vasút viszont állami kézben működik, és Nagy minisztertársa, Lázár János maga is igyekezett a legnagyobb balhék közepette a nyilvánosság elől eltűnni. Vagyis bátor a kormány kiállása ott, ahol nincs vesztenivaló, és jelentős a fogyasztói kiszolgáltatottság ott, ahol az állam a meghatározó.

Nem volt nehéz dolguk a minisztereknek a lapításban, hiszen az elmúlt évtized arról szólt, hogy a viszonylag egyértelmű „fogyasztóvédelem” (régen Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, majd Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság) helyét egy fantom vegye át. Az önálló és egységes hatóság helyett a kormányhivatalok alatt területileg is szétszabdalt fogyasztóvédelmi osztályok jelentek meg, miközben az ügyek érdemi kezelését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara eddig megyei, 2024 januárjától pedig regionális békéltető testületei (pontosabban az MKIK által működtetett békéltető testületek) végezték – alig ismerten és csekély hatékonysággal.

Lehet-e hinni ezek után abban, hogy jobb lesz a fogyasztóknak attól, ha egy másik minisztérium alá kerül a fogyasztóvédelem? Az átalakításról egyelőre alig van információ, a nemzetgazdasági miniszter csak annyit árult el a céljairól, hogy a fogyasztóvédelmet „közelebb hozza az emberekhez”.

Pedig a minap a Gazdasági Versenyhivatal konferenciáján alkalma lett volna a miniszternek beavatnia a nyilvánosságot a terveibe. Nagy Márton azonban – bár nagyon is indokoltan, de csak – a csaló online kereskedők ellen kelt ki, és azt ígérte, hogy „erősítik a fogyasztóvédelem aktivitását” az e-kereskedelemben, és szigorúan fellépnek a jogsértő webshopok, különösen az erőfölényben lévő Temu és a hasonló külföldi vállalatok ellen.

Persze a nemzeti vállalatok védelme mellett ebben is volt némi önérdek a kormány részéről, hiszen az indoklás között szerepelt, hogy a külföldi rendelések éves szinten 100 milliárd forintos hiányt okoznak a költségvetésnek.