Kihalt falvaink: a vérrel öntözött Kápolnapuszta
7 perc
2024.09.17. 17:30
2024.10.01. 09:51
A Gánt melletti erdőben egy kis temető emlékeztet arra, hogy itt valaha település volt. Sírkeresztjeinek többségén ugyanaz a dátum szerepel: 1945. március 16. Ekkor lőtték le a szovjet katonák a Kápolnapusztán talált szinte összes férfit. A cikk a hazai eltűnt falvakról szóló sorozatunk első írása.
“A semmi esztétikáját fogom bemutatni” – filozofálgat a fotósunk, amikor mondom neki, hogy nem tudom, mit fog tudni fényképezni, itt legfeljebb néhány házfal maradékát fogjuk csak látni, amint benövik a cserjék, a fák.
Miközben haladunk a kis erdei úton – ami mellesleg az Országos Kéktúra vértesi szakaszának része – Gántról észak felé, Viszló Levente, a Vértesi Natúrpark igazgatója avat be az egykor volt település megrázó történetébe.
Mint mondja, a korábban Boldogasszonykápolnának hívott településen már a 15. században is laktak, először 1440-ben említik különböző oklevelekben, összeírásokban. „Volt egy pici temploma, kápolnája is, ennek a maradványait épp nemrég találtam meg feljebb az erdőben” – mondja a tájkutatóként és gyűjtőként is ismert szakember.
Ezúttal olyan helyeket látogattunk meg, amelyek több évtizede vagy még régebben kihaltak. Van olyan falu, amelyik valamilyen trauma során néptelenedett el, van, amelyik útban volt a kormányzó vadászszenvedélyének vagy más felsőbb politikai akaratnak, van olyan, amelyiknek a modern ipar térnyerése vetett véget, és vannak olyanok, amelyeket a munkalehetőség miatt egyszerűen otthagytak az emberek.
Sok szomorú történetet hallottunk, de mint a fotókon látni fogják, van valami különös szépsége is annak, ahogy a természet visszahódítja magának a házakat, pincéket, kerteket.
Jóval több mint egy tucat ilyen település van szerte az országban, ezek közül mutatunk be néhányat.
A török időkben, mint majdnem minden vértesi település, ez is elnéptelenedett, tehát egyszer már teljesen kihalt Kápolnapuszta. Később szlovákokat telepítettek be az üresen maradt házakba, majd Esterházy József idején svábokat. A két népcsoport, már csak vallási okokból sem tudott nyugodtan együtt élni (vannak források, amelyek a gánti pap áldásos tevékenységét is említik ezzel kapcsolatban), ebből pedig az lett, hogy a protestáns szlovákok elmentek Oroszlányba és máshová, Kápolnapusztán pedig maradtak a katolikus svábok.
Elég szegényes körülmények között – elsősorban az erőgazdaságból fenntartva magát – éldegélt a festői kis völgyben fekvő huszonegynéhány házban Kápolnapuszta lakossága (1930-ban 62 fő volt hivatalosan a település lélekszáma) egészen a huszadik század közepéig.
Egészen pontosan 1945. március 16-ig.