Szeretettel Erdélyből: A véradás rendszere sok mindent elmond a "konzervatív és moralizáló" román egészségügyről

Ahhoz képest, hogy Románia a Balkánon van, és gyakran kulturális értelemben is ott, s maguk a román írók-filozófusok is sűrűn gúnyolódnak ezzel, a véradás folyamata nagyon profi módon ki van találva. Az ember odamegy, a kapus megkérdezi, be van-e programálva, vagy nincsen, ha nincsen, megmondja, milyen gombot nyomjon meg egy elektronikus táblán – mint az OTP-nél például –, ugyancsak elektronikus táblán láthatja, hogy mikor kell a pulthoz mennie (persze be is mondják). Mindez pillanatok alatt történik, nem kell órákig várni, mint 1989 előtt és még utána is sokáig, helyenként máig. Különben applikációk is segítik a véradást, például a Donorium.

Jómagam úgy kerültem ebbe a helyzetbe, hogy a barátnőm édesanyja eltörte a csípőjét, és meg kellett műteni, a műtéthez viszont három véradót kellett igazolnia. Ez nem azt jelenti, hogy közvetlenül ő kapta volna meg az én véremet, hanem egyszerűen csak annyit, hogy a vérbank ismét gyarapodott volna.

Azért a sok „volna”, mert a véremet nem fogadták el, kiderült ugyanis, hogy asztmás vagyok, és „nem jó”. Dr. Karsay Eszter kolozsvári gasztroenterológus, elmagyarázta, hogy aki asztmás, az allergiás is lehet, és a román rendszer nem fogadja az allergiás betegek vérét.