Igazi kulturális Ünnep volt Pannonhalmán – Mácsaival, Röhriggel, Molnár Piroskával és egyetemisták különleges előadásával

Az Arcus Temporum arca, Dejcsics Konrád atya, kulturális igazgató, idén is széles mosollyal és mély barátsággal fogadta a fesztivál résztvevőit és szereplőit. A házigazda ezúttal Mácsai Pál volt, az irodalmi díszvendég – Bazsányi Sándor irodalomtörténész meghívására – Röhrig Géza, költő, író, színész, ami a bencések rendkívüli nyitottságát és felekezetek közötti párbeszédben való gondolkodását illusztrálja. A fellépők közt jelen volt Molnár Piroska is.

Bár a háromnapos fesztivál legjellemzőbb programjai a komolyzeneiek – melyek idén Keller András szervezésében és a Concerto Budapest előadásában Eötvös Péter tavasszal elhunyt kortárs zeneszerző és Mozart kompozícióit rendezték egymás mellé – idén is sor került képzőművészeti eseményekre. Ezúttal nem a korábbi években megszokott helyen, a főmonostori kiállítótér boltíves helyiségeiben volt található a kortárs tárlat. Itt most a Szent Márton-bazilika középkori felújításának és felszentelésének 800. évfordulóját hangsúlyozva az építtetőnek, az Árpád-kor legismertebb magyar főpapjának életútjára és munkáira koncentráló Uros apát és műve című történeti dokumentumokat és tárgyi emlékeket összefoglaló időszaki kiállítás kapott helyet. 

Kortárs képzőművészeti tekintetben a Boldogasszony Kápolna meghitt terébe került egy fotókiállítás, melynek Virágvölgyi István a kurátora, aki 2016 óta, mióta a Főapátság fotókiállításokat szervez, többször is együttműködött a szerzetesekkel; valamint a Pannonhalmi Bencés Gimnázium fotós projekthetein is mentorál. A mostani kiállítás vernisszázsára Szent Benedek ünnepén, 2024. március 21-én került sor, Csányi Vilmos etológus megnyitóbeszédével.

Winkler Nóra és Virágvölgyi István tárlatvezetése a Nyolc 100 év című kiállításon

Hajdú D. András

A fotóanyag, Nyolc 100 év – emberöltőkkel a nyolcszáz éves pannonhalmi bazilika felé címmel – Balázs Attila fotográfus munkáiból áll. A nyolc, ma is élő százéves ember felnagyított portréja a kápolna belső falainak két oldalán – azaz hagyományosan a Kálvária stációinak vagy a szentek ábrázolásának szokásos helyén –, a mindennapi emberi életet a bibliai szereplők és történetek dimenziójába emeli. A fehér háttér előtti megőszült fejek arcaiba, tekinteteibe száz-száz esztendő sűrűsödik, így próbálja a kiállítás megjeleníteni az emberi léptékkel alig értelmezhető nyolcszáz évet. A rövid életrajzokkal is kiegészülő nyolc fotónagyítás szándéka Virágvölgyi szavaival „hidat ácsolni a felfoghatatlan felé”. Az ünnepélyesre és esztétikailag időntúlira fotózottt, egyben az időt megjeleníteni hivatott anyag a kápolna terében különösen rezonál. Az oltárral szemben, a padokban ülőre két oldalról tekintenek a mélyen barázdált arcok, a még és már, többé vagy kevésbé életteli szemek, hogy elgondolkodtassanak arról, „mi a fontos”, minek van igazán jelentősége. Az anyag november 11-ig, Szent Márton napjáig látogatható, előre meghirdetett időpontokban.