Nem a gellérthegyi Szabadság-szobor az első budapesti emlékmű, ami ideológiai barbatrükkel változik át

Szabadság-szobor: Keresztkérdés

Felszabadulási emlékműként avatták fel 1947. április 4-én Kisfaludi Strobl Zsigmond szoborkomplexumát a Gellérthegy tetején. A 14 méteres főalak, a Géniusz azóta tart óvón pálmaágat Budapest fölé. A felirat és a mellékalakok – a géppisztolyos orosz katona, a gonoszt (akkor épp a fasizmust) legyőző sárkányölő, a jövő világosságát jelképező Fáklyavivő – egyértelműsítették az alkotónak is sulykolt megrendelői féligazságot: „A felszabadító szovjet hősök emlékére emelte a hálás magyar nép.” A főváros ikonjává lett műalkotás a köznyelvbe Szabadság-szoborként került be, de hogy kinek a szabadságáról van szó, azt a népköztársaság évtizedeiben nemigen firtatta senki, miközben a szobor képmását (a 10 forintos érme hátoldalán) naponta fogdosták.

A rendszerváltást követő szoboreltávolítási cunamit a műalkotás kompromisszumos győzelemmel kerülte el. A mellékalakjaitól megfosztott Géniuszt, „a kommunizmus kísértetét” 1992 júniusában, a szovjet csapatok kivonulásának új ünnepén – St. Auby Tamás képzőművész ötletét megvalósítva – fehér ejtőernyőselyemmel takarták le, és látványos performance keretében a „Szabadság lelkének szobrává” lényegítették át. E kiegyezést mondja most fel az Orbán-kabinet, mikor is „a hanyatló Nyugatnak példát mutatva” az emlékmű talapzatára – az egyre erősödő, már a Fidesz soraiból is hallható tiltakozássorozattal nem törődve – hatalmas győzelmi keresztet faragtat.