„A mai világban nagyon fontos olyan közösségre lelni, ahol elfogadnak” – egy különleges bakonyi művészfaluban jártunk
Megőrizni a manualitást – ezt tűzte zászlajára az Ajkai Grafikai Műhely, melynek hatvan év fölötti átlagéletkorú művészközössége nyári magyarpolányi alkotótáborában jártunk. A falu kilenc rezidens művésze közül Kiss Miklós üvegművész műteremházát is megnéztük.
Magyarpolány eredetileg sváb zsákfalu – Németpolánnyal kiegészülve –a, de a kitelepítések után többségbe került a magyar lakosság. A nyolcvanas években több, elsősorban Erdélyből, a Ceausescu-rezsim elől menekülő alkotó telepedett le a munkát adó iparváros, Ajka vonzáskörzetében lévő, természetközeli idillt és inspirációt nyújtó, jó levegőjű községben. Az ezredfordulón pedig az ideköltözött művészekre épült a helyi művészeti iskola, amely elsősorban a megye 6–14 éves általános iskolás korosztályának nyújt alapszintű művészeti nevelést. Emellett alkotótáborokat szerveznek itt, amelyek tíz éve nemzetközi perspektívára váltottak.
A falu mára kultúrfaluvá lényegült át; a művészek és a művészeti iskola mellett nagy elismerésnek örvend pünkösdkor a Magyarpolányi Passió, melynek előadásain a település és környékének apraja-nagyja játssza el Jézus kereszthalálának történetét a falu kálváriadombján és Templomterén – immár 31 éve.
A mű júliusban járt Magyarpolányban, amikor az Ajkai Grafikai Műhely sokszorosító grafikai alkotótábora zajlott, melynek a Petőfi utcai, hagyományos, 100 évesnél idősebb bakonyi parasztépületen alapuló művészház és nagy kertje ad otthont.
A házigazda Csabai Tibor, akinek a nevéhez a művészeti alapiskola létrejötte is fűződik. A kezdetekről mesélve felidézte, ő hogyan került Magyarpolányba: „Iskolaigazgatónak hívott ide az önkormányzat, 1998-ban, nagy bajban voltak akkoriban, a kevés gyerek miatt a felső tagozatot meg is akarták szüntetni. Én azt javasoltam, hogy inkább lépjünk előre, vállaljunk fel valami pluszt. Művésztanárként tisztában voltam vele, hogy a 80-as években több művész települt át Erdélyből, például Diénes Attila szobrász, Kiss Miklós üvegművész, de mellettük festők és grafikusok is, tehát adta magát az ötlet, hogy fogjuk be őket egy művészeti iskolára.”
A faluban élő kilenc képző- és iparművészre (Csabai Tibor grafikusművész, Diénes Attila szobrászművész, Keresztes Tibor szobrászművész, Kiss Miklós üvegtervező iparművész, Szalay György szobrász és restaurátor, Szekszárdy Ildikó grafikusművész, Takács Viktória restaurátor-kőszobrász, Tardos Réka keramikusművész) épült iskola 2000-ben nyílt meg, grafika, festészet, szobrászat, kerámia, néptánc, színház „szakokkal”, melyek mára kiegészültek fotó- és filmoktatással is. A foglalkozásokra délutánonként érkeznek a gyerekek, s mindjárt az első évben annyi jelentkezőjük volt, hogy az állami fejkvótából talpra is állt a magyarpolányi iskola. 2007-ben kiválóra minősített művészetoktatási intézménnyé váltak, ezerkétszáz gyermeket oktattak a térségben. Csabai harmadik igazgatói mandátumának lejárta után a KLIK vette át az iskola fenntartást, és bár ő volt az egyedüli pályázó, nem nyerte el többet a pozíciót.