Novák Zoltán: A tusványosi beszédek elárulják, miben gondolta meg magát Orbán 2008 óta

8 perc

2024.08.26. 09:00

2024.08.26. 09:02

Ma már közhely azt állítani, hogy a világrend átalakulóban van, de tizenhárom évvel ezelőtt messze nem volt az. A téma állandó, a felvetés változik, érdemes látni, honnan indult és hova jutott ezen a téren a magyar miniszterelnök – írja szerzőnk, aki ezt Orbán Viktor tusványosi beszédeit elemezve mutatja be.

Van néhány olyan dolog ezen a világon, ami sosem fog változni… Más dolgok megváltoznak – mondja Morpheus Miobé kapitánynak a Mátrix trilógia utolsó részében. Vegyük fontolóra az intést és nézzük meg, mi az, ami megváltozott a miniszterelnök gondolkodásmódjában az elmúlt évtizedekben, és mi az a néhány dolog, amely sosem fog megváltozni. Évtizedek óta mond beszédeket Tusnádfürdőn, érdemes ezeket összevetni (ebben a műfajban a Méltányosság Politikaelemző Központ rendszeresen exponálja magát) úgy, hogy közben figyelembe vesszük a történeti kontextust.

Kezdjük azzal, ami változik. Például változik az, amit a miniszterelnök Ukrajna szerepéről gondol. Orbán Viktor idén szokatlan geopolitikai empátiával beszélt arról, ahogyan Ukrajna megpróbál kikerülni az ütközőzóna státuszából, és igyekszik átlényegülni a nyugati világ bástyájává. Hovatovább még az ukrán követeléseket is igazolhatónak minősítette, legalábbis a státuszváltási kísérlet szempontjából. Ez az attitűd fényévekre van a jobboldali sajtó Ukrajna-prezentációjától, de a miniszterelnök eddigi kommunikációjához képest is komoly fordulatot mutat – még azzal együtt is, hogy Orbán Viktor szerint ez a kísérlet kudarcra van ítélve.

A másik feltűnő változás a lengyelekhez és a Lengyelországhoz való viszonyát érinti. A lengyel-magyar távolodás 2022 óta folyamatos, és bár a távolodás üteme némiképp hullámzó volt ebben az időszakban, most mindenképpen szintet lépett. Idén indulatos kritikát fogalmazott meg, és azt egyenesen a lengyeleknek – és nem a lengyel kormánynak – címezte. A dehonesztáló jelzőknek meg is volt a visszhangja a lengyel és a hazai közbeszédben egyaránt.

Orbán Putyint választotta a „lengyel-magyar két jó barát” helyett

Orbán Viktor elakadt a lengyelekben. Azt mondta róluk, hogy a legszemforgatóbb és a legálságosabb politikát csinálják egész Európában. Egy gyönyörű barátság vége?

Állandó viszont a világméretű korszakváltásra való hivatkozás a miniszterelnöki beszédekben. Ez a téma először 2008-ban jelent meg, és azóta is ciklikusan visszatér más-más formában. Saját táborában ezért tisztelik váteszként Orbán Viktort. Ma már közhely azt állítani, hogy a világrend átalakulóban van, de tizenhárom évvel ezelőtt messze nem volt az (még a szakirodalomban sem volt ez uralkodó nézet). A téma állandó, a felvetés változik, érdemes látni, honnan indult és hova jutott ezen a téren a magyar miniszterelnök.