Saját csapdájába esett az Orbán-kormány – emelni kellene a béreket, miközben megszorításokra kényszerül
Már békeköltségvetésről beszél a kormány, hogy oldja azokat a félelmeket, amelyek a háborús propaganda szajkózása miatt visszafogják a fogyasztást.
Hiába igyekszik Orbán Viktor, egyelőre nem sikerült neki a róka mutatványa, amellyel a ravaszdi kiénekelte a holló csőréből a sajtot. A magyar emberek nem hajlandók kinyitni a pénztárcájukat, bármilyen intenzíven sulykolja a propaganda, hogy jól élnek. Így aztán nem is dőzsölnek, júniusban egy helyben topogott a boltok forgalma, így az áruk után fizetendő adóforintok után is csak módjával csilingelhetett az államkassza.
Kínlódik a kormány, hiszen a sikerességhez gazdasági növekedés kellene, ezzel szemben újabb költségvetési kiigazításokról, azaz megszorításokról döntöttek. Bár a különadók és a tranzakciós illetékek új szabályai közvetlenül a vállalatokat érintik, azt már tapasztalatból tudni lehet, hogy tilalmak ide vagy oda, a hasonló intézkedéseket a cégek mintegy 90 százalékban áthárítják a fogyasztókra. Az állami vállalatoknál pedig kifejezetten a bérköltségek százalékában szabta meg a kormány, hogy az idén mennyi pénzt kell megspórolniuk és befizetniük a költségvetésbe, ami még akkor is rontja a közérzetet, ha az összeget nem konkrétan a dolgozók béréből vonják le, hanem például a fejlesztési pénzeket csapolják meg. Pedig a gazdaságpolitika irányítói eredetileg úgy képzelték, hogy az idén a minimálbér szokatlanul nagy mértékű, 15 százalékos emelésével diktálni fogják a piacnak a tempót, és az emberek egyből elkezdenek költekezni. Nem egészen így történt.
Ezért a kormány most megpróbál egyfajta húzd meg – ereszd meg játékot játszani: ha forrásokat von el a gazdaságból, hogy könnyebb legyen a hiányt finanszíroznia, az nyilvánvalóan valamilyen úton-módon visszahat a növekedésre. Ha elhalaszt ezermilliárd forintnyi beruházást, abból nem lesz GDP-növekedés. Ezért olyan megszorításokat választ, amelyek a fogyasztást kevésbé érintik. Az egyensúlyozást ugyanakkor az is nehezíti, hogy egy ponton a vállalkozók is szavazóvá válnak – a politikai életbe berobbanó Magyar Péter és a Tisza Párt sikere erre is visszavezethető.