Don Quijote a budapesti élet csataterein vív szélmalomharcot

Egykor rozsdás vértek, sisakok, lótetemek, erényövet nyitó kulcsok, manapság lemerült elektromos rollerek és letépett fesztiválkarszalagok hevernek az út mellett. Csak a kor változott, Don Quijote késői követőinek dolga azonban semmit: harcban álltak és állnak a világgal. A spanyol Miguel de Cervantes 400 éve írta meg Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha történeteit. Ez az első modern, ha úgy tetszik, posztmodern regény, amelynek fejezeteibe akár úgy is be lehet lépni, mint egy streamingelhető sorozatba. Az elszegényedett, a valóság elől a könyvtárszobájába húzódó, ott lovagi történeteket faló férfiú felveszi a Don Quijote nevet, majd a kalandjaihoz képzelt és valódi társakat teremtve kilép a valóságba. Küldetése örök és bármikor újratölthető.

Az Örkény István Színház a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatta be és – mielőtt ősszel a kőszínházba viszi – játssza még augusztus 14-én és 15-én Závada Péter, Varga Zsófia és Kovács D. Dániel darabját, az [ESCAPE] – A Donkihóte-projektet. A remek hangkulisszával és koreográfiával működtetett háromdimenziós térben Don Quijote kortárs megfelelője Hunyadi Barnabás (Hajduk Károly) középkorú angoltanár. A tankerület elbocsátotta, a nyelvoktatást forradalmasító módszerét lenyúlták. Épp erről, a játékfüggőségről és a virtuális világból kinyerhető pozitív energiák hasznosításáról készíti a PhD-jét, csakhogy a mai világban ez kevesebbet ér egy hűségkártyánál. A felesége (Tenki Réka) is tanár, vagyis Hunyadiéknál a pohár mindig félig üres.