Tóta W.: Magyar tarka nagystratégia

Ül az államférfi a népével, és mesél egy szebb jövőről, szerelmesen. Világrendszerváltás van a mi utcánkban, ötszáz években gondolkodunk. Utoljára Mátyás próbált ilyenben helytállni, Amerika felfedezésére válaszul. Ami a halála után történt ugyan, de attól táltos a táltos, hogy ettől ne zavartassa magát.

A világrendszerváltáshoz magyar nagystratégia kell. Ahol nagy a szükség, közel a segítség: a stratégia már készen is van. De nem mutatja meg. Előbb le kell fordítani parasztra. Most még túl értelmiségiül van. Be kell tömni a kolbásztöltőbe, és amikor abból kijön annyi, hogy Stop Ellenség, akkor lesz piacképes.

Van stratégiája, csodaszép és okos, csak másik suliba jár.

Az államférfi eddigi kis stratégiája ugyanis az volt, hogy módszeresen elüldözött a pártja közeléből mindenkit, aki nem sudribunkó. Ez a megállapítás – mármint hogy a Fidesz a hülyék pártja – általában sértődött nyüsszögést hoz ki belőlük, de ez nem a nagyképű libsik rágalma. Pokorni Zoltán, az ősidők tanúja ezzel magyarázta, hogy a párt elveszítette a kerületet. „Nem új dolog, hogy a Fidesz támogatottsága csökken a kerületben, ez már évtizedes trend. Itt sok a diplomás, magas kvalitású, magas szociológiai státuszú polgár… nagy különbség van a Hegyvidék és egy falusias országrész szociológiai összetétele között.”